A folyosón találkoztak a hazai versenyzővel, Igorral, aki szívélyesen üdvözölte ellenfeleit. Az afrikai versenyzőt, az immár néger Pinyőt, kitárt karjaiban jól meg is lapogatta. A magyarnak pedig kézfogással kívánt jó versenyzést. A díszpáholy előtt kellett a felvezető egyenruhás mögött felsorakozniuk, ahol a szovjet előkelőségek, élükön a főtitkárral, tisztelgéssel fogadták a katonás viadal küzdő feleit. Középen Lajos felismerte Julius Nyererét. Szintúgy tisztelegve, lassú fejmozgással követték a három nemzet lobogójának ütemezett árbocra húzását, hallgatták végig egymás után a himnuszokat. Legalábbis a szovjetet és a magyart, mert tanzániai himnusz nem volt található az ottani hangtárban. Ilyen formán egy kongás, vidám afrikai zenét hallhattak, továbbra is katonás állásban. Persze meglehet, hogy ilyen himnusz még akkor nem is létezett, vagy legalább is lekottázva nem volt.
A viadal tíz darab tízes szériájú álló helyzetű lövésből állt, harminc méterre, egy-egy sorozat után rövid fegyvertöltési szünetekkel. A nézők közeli monitorokon követhették a célon becsapódó találatokat. Lajos, mikor kézbe vehette puskáját a lőállásban, azonnal felfedezte, hogy azon hiányzik az irányzék. Érzésből kellett lőnie, de ilyen módon komoly hátrányba került az első sorozatokban. Pinyő akkor sem találta volna el a célt, ha van fegyverén irányzó. Öt sorozat után hosszabb szünetet kaptak a versenyzők. Igor, aki nagy előnnyel vezetett már ekkor, hátrament néhány korty vizet inni. A VIP közönség szintén frissítő italokat kapott páholyában. Ezt használta ki Pinyő és egy szinte láthatatlan villámakcióval kicserélte Igor fegyverét Lajoséval.
Ezzel kiegyenlítődtek az esélyek. A jó fegyverrel döntetlenre mentette az állást Lajos. Szétlövésnek kellett következnie.
Ekkor Brezsnyev elvtárs, aki jó szokásához híven már néhány száz gramm vodkát megízlelt, határozott mozdulattal intett. Mozdulatlanná és elcsendesedetté vált a csarnok. Ledobta saját marokfegyverét Igornak, s utána Gromikóét is, kirántva azt a külügyminiszter övére rögzített bőrtokból, Lajosnak. Most majd ezzel, mondta. Sajnos a Gromikó fegyvere bizonyos nemzetbiztonsági okokból manipulált volt, ezért Lajos nem nyerhette meg a viadalt.
Estére minden résztvevő hivatalos volt a Kreml nagytermébe egy fogadásra. Természetesen a főtitkár kitűntette az első és második helyezetteket, a harmadik valamiért nem volt hivatalos. Pinyő, hasznos közreműködéséért, egy akkor miniatűrnek aposztrofált cipős doboz méretű Junoszty tévét kapott ajándékba, amelyen a fogadás ideje alatt a szovjet tévé adását nézhette hotel szobájukban, ahová később belátogatott a gyezsurnaja is, az üveg vodkával.
Az est kezdetén Brezsnyev, árnyékként Gromikóval, udvariasan maga elé engedve Nyererét - aki több nyelven beszélt, mint tanárember, így oroszul is - vonultak el egy kis szobába, hozzávetőleges egy órára. Ez alatt Lajos sportáguk különböző szakmai rejtelmeiről beszélgetett Igorral, aki később az 1980-as moszkvai olimpián bajnok is lett. Miután az elnökök megbeszélése véget ért, a főtitkár csippentve szemével, Lajost a külön szobába irányította, ahol az afrikai vendég várta, egyedül. Nyerere, azonnal felismerte a vele egykor gáláns magyar gyereket, öleléssel üdvözölte, majd szelíd karmozdulattal az erkélyre kormányozta.
- Itt talán nem hallhatnak minket illetéktelen fülek. Megértem, hogy miért vagy itt, azért, hogy rávegyél az oroszokkal való együttműködésre. Tulajdonképpen én is azért vagyok itt.
- Kedves Julius, én nem ezért jöttem, nem az a célom, hogy beleszóljak bármibe is, amit te teszel, még ha a ruszkik ezt is szeretnék. Arra kért ez a Brezsnyev, beszéljelek rá, hogy a kínaiak helyett velük barátkozz. Én ezt nem értem, mi több nem is érdekel, hogy kivel barátkozol, csak azt mondd meg nekem, te mit szeretnél?
- A kínaiak sok pénzt ajánlottak országomnak, míg ezek itt csak azzal fenyegetnek, hogy akkor hagynak a helyemen, ha az ő ajánlatukat fogadom el. Én pedig az erőszakot nem szeretem, azon dolgozom, hogy országomat és népemet kivezessem a mély szegénységből.
- Kitudod?
- Talán, de ehhez pénz kell, sok pénz, Kína ezt ajánlja.
- Akkor már döntöttél. Áll még az egykori meghívásod?
- Amikor csak akarsz, jössz – emelte fel bal kezét Nyerere, középső ujján a Lajos által ajándékozott szent győrgy-ös alumínium gyűrűvel.
- Akkor megbeszéltük. Ja, még annyi, Pinyő is jöhet?
- A barátod nekem is barátom.
Mosolyogva léptek ki a szobából, mindketten ittak még egyet a megegyezésre vendéglátójukkal, aki láthatólag elégedett volt, vagy az is lehet, hogy csak kissé már részeg. Sajnos az idő bebizonyította, hogy Tanzánia a kínaiakkal sem járt jól, de hát melyik afrikai ország járt jól valaha is „jótevőikkel”? Pedig Nyerere elnök az idők során megpróbált az oroszokkal és a kínaiakkal is baráti viszonyt kiépíteni.
