Engem hívnak Tadeus Emanuelnek. Még van vagy hat nevem, de azokat már elfelejtettem. Az úr 1533. esztendejében szálltam hajóra isten kegyelméből Spanyolország, Nápoly, Szicília királya, a német-római birodalom császára, V. Károly rendelésére, Flandria Calais nevű kikötőjéből, azzal a paranccsal, hogy találjam meg a világ végét. Azóta hajón vagyok, azóta keresem. Sokszor volt jó szelem, de sokszor kerültem viharba, amelyek az évszázadok során számtalan kikötőbe sodortak. Gyakran ugyanoda vissza, ahol már ismerősként fogadtak.Száz esztendő múltán Amszterdam kikötőjében találtam magam, ahonnan röviddel ismét útra keltem, mert munkámmal nem végeztem. A bennszülöttek, ki tudja mi okból, elneveztek Bolygó Hollandinak. Legénységem sajnos a viszontagságok okán fokozatosan csökkent. Mára már egyedül vagyok a hajón, de hála császárom aranyainak és a kikötői népségek segítőkészségének, olyan fejlesztéseket végeztünk az egykori fregatton, hogy már egyedül is el tudom irányítani. Százegynéhány földi évvel ezelőtt éppen egy közeli naprendszerből vettem az irányt hazafelé, de kommunikációs berendezésem bizonnyal elromlott, mert a Föld nevű kikötő hívásaimra nem felel. Pedig pontosan ott kell lennie, ahol a csillagtérképemen egykor bejelöltem. Most azon a helyen bolyongok és a hajónaplónak ezt a bejegyzést diktálom. Kérem, aki veszi az adást, adja tovább: Tadeus Emanuel, közönséges nevén Bolygó Hollandi jelenti, isten kegyelméből Spanyolország, Nápoly, Szicília királya, német-római császár V. Károly, parancsát ezidáig, nem tudta teljesíteni, de küldetését folytatja. Most már az idők végezetéig. Egyedül is és magam nélkül is. Hívójelem: bolygohollandi@kiborg.com.
