auditur

2019. májusa, annak is idusa:

Gáspár szokásos időben ébredt, reggel ötkor. Családja a három grácia, ahogy nevezte őket, nem emlékezve - hogy mi okból, s miért is, de valamikor megtetszett, ahogy a polgi aposztrofálta őket - midőn átnyújtotta kesben Gáspárnak a havi közmunkás fizetését: Gáspár menj és etesd meg a három gráciát otthon, s ezután költsd el a maradékot a Gondűzőben!

Gáspár soha nem értette a célzást, mivel a Gonűzőbe mindig is csak akkor tért be, ha már családjának bevásárolta az egész hónapra szükséges 25 kilós krumpliszsákot és a hozzá való öt kiló vöröshagymát, valamint a rúd párizsit, amiről nem sokkal később azt hallotta, hogy ez egy politikai jelkép. Nemigen értette miért jelkép az, ami kis családja számára a legfontosabb élelmezési készlet? No de miért is neki kellene ezen gondolkodnia – bár reggelente mégis eszébe jutott, midőn sodrós spangliját elfüstölte hajnalonta, gondosan leszeletelve a gyorsan fogyó kilós rúdból a reggelihez szükséges fejenkénti egy-két vékony szelet felvágottat – hogy ha ez egy jelkép, akkor miért fogy oly gyorsan, s miért vágja meg mindig a hónap végén valamelyik ujját az egyre összemenő, hónap végére csak pár centis húsjellegű élelmiszer csonkocskáját szeletelés közben?

No de ez még a hónap közepe. A félrúd párizsi beosztása lazán, könnyedén lehetséges volt, így hát épen maradtak az éles kést – amelyet minden reggel gondosan-alaposan megfent a ház lábazati kövén – vigyázva vezető ujjai.

Volt még egy trükkje, hogy meghosszabbodjon az a rúd, magának nem vágott szeletet a hónap közepétől. Ma is így tett, illetve nem tett, megállította a borotvaéles szerszámot a harmadik nyesést követően és a még félrúdszerű tömböt a harmadik szelet levágása után jól becsomagolta, és a hűvös pincébe egy tégla mögötti résbe visszadugta (biztos, ami biztos). Zsebre vágott egy kis karéj kenyeret, hogy a Gondűzőbe menet elmajszolja azt, mert hát ott egy korty pálinka mellett, amely valóban segített kis időre gondjait felejteni, tájékozódhatott a néha napján adódó különmunka lehetőségeiről, s még ami ennél is fontosabb, a világ dolgairól, de ami még ennél is sokkal fontosabb volt napra nap, találkozhatott barátjával, Vendellel, aki időnként fizetett neki egy második féldeci törkölyt, vagy kisfröccsöt, s amely gesztust ő is viszonozott, ha egy kis pénzhez juthatott. Máskor, bár ha belegondolt ez a máskor inkább többnyire volt. Lehetett volna ez akár ma is, hiszen egy néhány fémpénz még lapult zsebében, bár remélte ez ma a máskor lesz. Ilyetén reményében általában csalódnia kellett, mert Vendel azt a neki sokadik italt furfangosan csavarva a szót valahogy, sokszor kiénekelte Gáspár jóhiszeműségéből. Ma azonban egészen másként alakultak a dolgok.

A napi huszonnégy órában nyitva tartó Gondűző ajtajában egy cédula volt kiragasztva, s rajta ez állt: Rendeletileg bezárva, ki tudja meddig, de szerintünk sokáig. Gáspár ilyet legalább harmincöt éve nem élt meg, mert amikor egyszer a kocsma ajtaját lepecsételte a KÖJÁL, valami közegészségügyi szabálysértés okából, akkor leszerelték a kilincset és a zárat a törzsvendégek, vagyis a falu fele lakossága egyetértésével ő és Vendel és a kulcsot bedobták a közeli folyóba, s attól kezdve lett a Gondűző nonstop. De most lánc és széles vaslakat zárta el behatolhatatlanul az ajtót. Volt még egy nehezen kivehető kriksz-kraksz írás is a szentencia alatt nehezen, de kibetűzte: Megoldjuk, gyere Vendelhez.

Elindult Vendelhez, aki a falu másik végén lakott egy düledező viskóban. Ott Vendelt látta gyors léptekkel e viskó és egy a telekhatárán megépített pult mögött sürgölődni bár, ha nem tudta volna ez barátja portálja nemigen ismerte volna fel, mert az egész arcát egy rémisztő állati maszk takarta el. Szavait is alig értette:

• Már vártalak, biznic áll a házhoz, veled kell megcsinálnom, mert egyedül kevés vagyok ehhez. Akarsz töménytelen suskát keresni?

• Már hogyne, de mit ijesztgetsz? Mi ez a maszk? S mi ez a tőled szokatlan sürgés-forgás, csak akkor látlak csoszogáson túl lépkedni, ha már szaladnod kell hányni a hátsó udvarba a sok piától?

• Hallgass és figyelj! Eljött a mi időnk! Kormányunk és pártunk, vagy micsoda rendeletileg bezáratott minden vendéglátó helyiséget. Ezek közé tartozik a mi kocsmánk is, meg minden más a környező falvakban.

• Hülye vagy? Ki olyan idióta, aki bezáratja a kocsmákat, levágja az aranytojást tojó tyúkokat?

• Na figyelj, ez a tyúk mostantól nekünk tojik. Vészhelyzetet rendelt el a felsőbbség, nix kocsma, nix étterem! Legfeljebb közért, de oda ki megy piázni? Jöjjön inkább hozzánk!

• Hogyhogy hozzánk? Ha bezáratták, akkor te mit nyitsz?

• Kurva egyszerű! Vizet osztunk, vizet és nem mást.

• Mi ebben a biznisz. Vizet bárki vehet a kutakból, miért fizetnének érte?

• Hamarost megérted. Először is megvettem, bizományba a Gondűző pálinka készletét, ami hát nem kevés. Másrészt vettem szintén hozomra pár száz vizes palackot. Most töltöm ezekbe a pálinkát. Van három decis, fél literes és literes palackom dögivel. Már töltöm is a palackokat jóféle pálinkával. Idővel, ha elfogy, majd lesz bor és sör is. Ebben kell a segítség, no meg az értékesítésben.

• No de, ha piát nem lehet árulni, akkor most mi a helyzet, nyakadon marad az a sok pia!

• Vendel barátod gondolkodik, gondolkodott! Vizet lehet osztani? Hát persze! Még jól is jöhet a fertőzésveszély idején? Vizet lehet árulni, dettó, csak nem ingyen. Kértem engedélyt a polgármestertől, hogy nyithassak termelői vízmérést. Hamar megkaptam. A polgármester is jön fél órán belül néhány palack vízért, ami persze két lityi pálinka, s három lityi jóféle fröccsbor, persze mellé egy kis szénsavas fröccsvíz. Érted már? Persze neki nem kell ezekért fizetni. Jön, amikor jön, s visz amennyit akar, neki ingyen van. Másoknak meg persze nem ingyen, csak egy kicsit emelünk a kocsmai árakon. Na gyere mindjárt nyitunk, csak vegyél te is maszkot, mert az már kötelező mindenhol, mindenkinek. Nem is szolgálunk ki maszk nélküli embereket, de nálunk jó pénzért az is kapható. Érted már?

Gáspár értette és beállt barátja mellé. A nyár elejére annyira fellendült az üzlet, hogy a családja is segítségére sietett a barátoknak. Sőt a polgármester látva a nagy forgalmat a helyszínre szállította az addig zárt étterméből a hamburgert Tiszai Hamburger néven a barátok bögrecsárdájába a hamarost megyeszerte érkező éhező és szomjas kuncsaftoknak. Sok hamburgert eladtak, még több pálinkát és bort, s nagyon magas áron maszkot és kézfertőtlenítő szert árukapcsolásban. Vízből nem olyan sok fogyott, de az is volt állandó készleten, ha netán valaki azt kért. Kevesen kértek. Komoly beszállítói hálózatuk alakult ki. Így érkezett el a második ütem időszaka a pandémiában.

2019. október

Sajnos a megyében és a faluban is sokan kerültek kórházba a növekvő fertőzöttségi okokból, ami egyrészt a piaci lehetőségeiket is csökkentette, s ez jelentős, mi több piacrontó szerepet játszott Gáspárék üzletében, hiszen sokan betegedtek meg vevőik közül, sajnálatos módon fájlalva (bár ez a kuncsaft-csökkenésnél valamivel limitáltabb indokkal). Cselekedniük kellett. Fürkészeket és portyázókat küldtek ki a világ számos pontjára, hogy szerezzenek be számukra és persze a megye számára lélegeztető gépeket, valamint olyan berendezést is, amellyel orvosi, leginkább FFP” típusú maszkok gyártására képes, mert ezidőre a maszkellátás már jelentősen csökkent, akadozott, és ez üzleti céljaik elérését akadályozta. Sikerült is beszerezniük a felhalmozott nyereségükből, mintegy kétezer lélegeztető gépet, főként Kínából. Igaz ezek nem mindegyike felelt meg az orvosszakmai követelményeknek, amely követelményekről az időközben, időközönként alkalmazott orvosok, szakértők szakvéleményéből kaptak elsődleges ismeretet. Ennek okán be kellett fektetniük - a most már milliárdos nyereségükből - ilyen irányba is, hogy meredeken emelkedő forgalmukat, fogyasztóikat megtarthassák. Volt azonban egy kezdetben kisebbnek tűnő probléma, amit csak azután ismertek meg, hogy a Gáspár házában raktárt alakítottak ki a folyamatosan beérkező több száz lélegeztető berendezések részére. Nevezetesen, hogy a faluban egyáltalán nincs olyan egészségügyi személyzet, amely kezelni tudná ezeket a gépeket, de a megyei kórházban is összesen kettő team tud ilyen intenzív ellátást szakszerűen biztosítani, ezeket a gépeket kezelni. Lett ebből később nagyobb probléma is Mit tehettek volna, raktározták a gépeket a házban, s a család, jó idő lévén az udvarban hált éjszakánként, fürdeni meg a közeli folyóba jártak.

Fogyóban volt pénzük, mert a gépeket ki kellett fizetni a kínai gyártó által megnevezett közeli országban bejegyzett cég részére, hiszen ez volt a beszerzés egyetlen járható útja, amit a szimpatikus fürkészek és portyázók közvetítettek nekik, s akiről a közelmúltban azt hallották, hogy a projekt nyereségéből megvásárolta Angkor néhány őskori települését, s azóta horribilis áron szervez oda turista utakat, saját jetjén és jaktján. Igaz, hogy egy gépet Gáspár elszállíttatott apósának, aki sok éve légzési problémákkal szenved, s aki ezért rendkívül hálás volt vejének, de sajnos nem lehetett ott üzembe helyezni, mert azon a portán még nem volt bevezetve sem az áram, sem a víz, és csak várhatólag három-négy év múltán kerülhet sorra.

Négy gépet elajándékoztak falujuk testvérvárosának Afrika közepére, de némi probléma ott is adódott a csúcstechnológia használatával, ezért inkább visszaküldte volna a készülékeket az ottani katolikus misszió, és cserébe élelmet kértek, s esetleg ha lehet misszionáriusokat, de Gáspárék már addigra fizetésképtelenné váltak, így hát a csúcslélegeztetőkből az ottaniak leleményesen vízszivattyút alakítottak ki.

2020. március

Bár a lélegeztető gépek raktározásáért ezidáig nem kellett fizetniük, de Gáspár már unta, hogy családjuk nem tud a házában lakni, aludni, ezért Vendellel raktárt kerestek, ahová elszállíthatják a több száz csúcstechnológiás berendezést, amelyek garanciája is lejárófélbe került. Találtak is a falu könyvtárában erre lehetőséget, amelyet a polgármester biztosított nekik havi néhány millió forintért. Utolsó pénzükön oda is szállíttatták a lélegeztetőket, s előre kifizettek három hónapot, mert már csak ennyi volt, amit vállalkozásukból össze tudtak kaparni. Hamarost jelentkezett a Gondűző tulajdonosa is, a megegyezés szerinti félpénzért. Ezt már nem tudták kiegyenlíteni csak oly módon, hogy Gáspár és Vendel ismételten közmunkásként jelentkeztek, s némi plusz munkát vállaltak az ételkihordáson jó pénzt kereső polgármester időközben beinduló új építkezésén.....

2020. április

Karajos Gáspár beoltatná az egész családját a már bevált vakcinákkal, ezért megkérte az NGO-busszal portyázó szociális egyesületet, hogy regisztrálja négy fős családját oltásra, mert neki nincs erre online elérhetősége. Vendel nem kér az oltásból, neki jól működik az immunrendszere, mert jól táplálja azt fertőtlenítő italokkal napra nap. Azonban a kormányinfóknak joggal hívő Gáspár és családja időpontot kapott egy hónapra későbbre a megyei oltópontba, harminc kilométer távolságra. A megadott időpontra elszállította az egész családot a polgármester, annak fejében, hogy Gáspár előzőleg 5 napos napszámot végzett új építkezésén. Meg is érkeztek. Valamennyien Sinopharm oltást kaptak. Két napja ennek. Negatív tünet egyiküknél sem jelentkezett, csak a kisebbik lány panaszkodott fájdalomra a szúrás helyén. Másnap ismét megvették a rúd párizsit, s heti egyszer kenyeret sütnek a jó öreg sparheltban, amelyeket Gáspár – ügyelve az adagolásra - felszeletel reggelire. S türelmesen várják a második oltást, mert hiszen az oltakozás fontos a túlélés érdekében.

Mi mást is tehetne Karajos Gáspár?