auditur

A nap midőn Karajos Gáspár hasznos idiótává változott (mások szerint)

Gyomrának egyre aktívabb jeleire ébredt Gáspár. A tegnapi vacsora már réges-rég átviharzott anyagcsere rendszerén, könnyen emészthető grízleves formájában. Felesége és két tizenéves lánya még mélyen aludtak, talán azt álmodhatták, hogy egy kiadósabb reggelire ébredhetnek. Öntudatlanságukkal meghosszabbítva az éjszakát, ódázva a szembesülést a valósággal.

Csendben és dideregve poroszkált a másik szobába, a nyári konyhába, ahol megállt a teljesen üres stelázsi előtt. Gondolkodott. Kellene valami reggelit kreálni a három alvónak. De miből és hogyan? Utolsó néhány száz forintját tegnap a tüzépen költötte el, vett pár darab tűzifát, hogy a szokatlanul hideg tavaszon is befűthesse házikóját, és kis családja valamelyest melegben álmodhasson arról, talán könnyebb lesz a holnap. Sajnos, mióta a polgármester magántulajdonába került a közeli erdő, onnan valamiért kitiltották a gallygyűjtőket. Az olyanokat, mint jómaga, aki csak a semmi másra, legjobb esetben is csak tüzelésre hasznos hulladékfát vették magukhoz. Az évek óta megszokott közmunka is eltűnt, vagy ha akadt is valami, nem őt választotta a falugondnok a reggeli napszámosokat sorozó kiválasztáson.

Zsebei immár teljesen kiürültek. Egyetlen lehetősége maradt segítséget kérni, mint oly gyakran mostanság, Vendel barátjától. Tudta jól a falu kocsmájában találhatja meg. A falu egyetlen közintézményében amely e korai időpontban, de persze máskor is folyamatosan, nyitva állt törzsvendégei részére. Indulna, hisz barátja biztos kisegíti, de az ajtón kilépve a kora tavaszon meglepő sűrű hóesős égi áldás torpantotta meg, hüvelyknyi friss lepellel takarva be útját az utcai kapuhoz.

Ámuló csodálkozással nézett fel a hatalmas fehér égi paplanokra és az jutott eszébe, hogy ez az április nem is csak bolondos, hanem egyenesen eszement. Egész télen alig esett, most meg a tavasz helyett tél tábornok támadta meg teljes arzenáljával a szegény, egyszerű embert.....Mintha nem lenne amúgy is elég ellensége! Mintha a tábornoknak nem lenne a föld más oldalán is természet adta dolga. Mintha minden kifacsarodott volna már az isteni elrendelésben is. Mintha az is összeesküdött volna ellene, ami valamikor vele volt: a négy évszak. Hová tűnt a jótékony tavasz, és a barátságos ősz? Csüggedten kerítette elő repedezett öreg lapátját és utat vágott magának a vastagodó hólepelben.

Vacogva nyitott be a kocsmaajtón, ahol törzsasztalánál azonnal felfedezte Vendelt.

• Nem vagy valami jó színben barátom – szólt és intett jöjjön asztalához, Vendel.

• Hideg ez az április.

• Húzd ezt le – tolta elé Vendel saját kupicáját – mi a nagy bajod, mondjad.

• Segíts ki egy kis pénzzel, nincs egy ganyim sem, majd megadom, mint rendesen – válaszolt Gáspár, miután lekortyintotta a pohár alján maradt illatos pálinkát.

• Sajnálom pillanatnyilag le vagyok égve én is, de tudnék esetleg valamit, tudod barátod mindig segít ha tud, ha nem akkor is, de most lenne egy egyszerű gyors megoldás is.

• Minden érdekel, az enyémek még alszanak, de kéne valami, hogy ne korgó gyomorral ébredjenek, akár ma én.

• Nyugodj le, tudok valamit – jelentőségteljesen felhúzva szemöldökét - Gáspár milyen nap van ma?

• Csak azt tudom, hogy ez is olyan, mint a többi évek óta, napra nap élek, élünk, de most már igazán nem tudom mit tehetnék. Ismersz, ismered helyzetünk. Csak te tudsz rajtam segíteni!

• Lenne itt valami. Még egyszer kérdezem, tudod milyen nap van ma?

• Persze, kurva hideg és számunkra éhezős.

• Hát talán mégsem, ha megteszel valami nem túl nehezet.

• Bármit. Miért is ne?

• Ha nem tudnád ma van az országos választás.

• Mit kell választani?

• Hát az országgyűlést, annak tagjait és ebben te nagyon is tudsz segíteni!

• Na kapd be, iszom még egy korty pálinkát, ha töltesz még és megyek tovább. Hogy én ebben? Viccelsz? Kicsit sem vagyok ma tréfás kedvemben.

• Éppenséggel én sem, de ma tőled is megkérdezi a mi drága hazánk, hogy hogyan tovább, merre?

• Felőlem, amerre akar, kit érdekel, engem az érdekel, hogy ehessünk végre egy picit.

• Erről beszélek, ma te is szavazhatsz, s ezzel segíted hazánkat. Csak az a kérdés hogyan szavazol? Ha jó irányba, akkor ez neked mindjárt hozna tízezer forintot.

• Ez egyre érdekesebb.

• Figyelj! Elmégy a suliba, ott kapsz három papírt és az elsőn bejelölöd a sorban hatodik rubrikát, a másodikon szintén beikszeled azt a jelöltet, akinek ugyanaz a logója, amit az elsőn már bejelöltél. Lesz még egy, amelyiken megkérdeznek, akarod-e a lányodat fiúvá operáltatni, meg valami ilyesmit is, ezt én sem értem pontosan mit is jelen, de ott a nemeket kell behúzni. Érted, ez kívánja most tőled is a mi magyar hazánk?

• Értem, azt hiszem, de még azt nem, hogy lesz ebből nekem segítségem! Leginkább pénzem?

• Pofon egyszerű. Amikor a megadott rubrikákat kitöltötted, akkor szépen a telefonoddal lefényképezed ezeket és nekem ide visszahozod. Megmutatjuk annak az embernek ott – biccentett egy titokzatos fejmozdulattal a kocsma sarkában ülő ember felé – az ezért ad neked szépen azonnal tízezer forintot, sőt este meg is hív a polgármester faluszéli kúriájába egy disznótoros vecsernyére, ahol az egész családoddal ehetsz ihatsz, ami belétek fér.

• Hú ez baromira jól hangzik, de van egy kis baj, nekem nincs telefonom.

• Lásd kivel állsz szemben, itt az enyém, vidd azt. Mégis a barát, az barát.

Azzal Vendel átadta okos telefonját és elmutatta Gáspár barátjának, hogyan kell vele fényképezni. Kétszer is. Gáspár a második után a kérdésre, mindent megértett-e, örömében, hogy családját megint átsegítheti a nehézségeken egy pár napra könnyen,

gyorsan, bólintott. Zsebre vágta az okostelefont, még egyet hörpintett barátja pálinkájából és az instrukciók szerint először igazolványaiért haza indult.

Boldog volt Gáspár, lelkében belül mosolygott, agyában ismételte az instrukciókat, mialatt hazament a szükséges okmányokért: tegyem meg, amit a mi hazánk kíván tőlem, ezért kapok tízezret és lakmározok a polgármester disznóiból. Mindezért nem kell tennem mást, mint behúzom az ikszeket, ahogy illik. Naná.

Otthon magához vette az iratokat, kissé megnyugtatta az asszonyt, hogy minden rendben lesz, lesz eszem-iszom még ma, csak bízzon benne, s jön is vissza nem sokára egy kis pénzzel, ahogy az egy gondoskodó családfőtől illik. Még azt is megjegyezte, ujját a kissé kételkedő asszony arca előtt figyelmezőn felemelve: mindezt a mi hazánk érdekében teszi, ami ezúttal végre azonos az ő érdekeikkel is. Csak bízzon benne, ismételte.

Türelmesen várta végig nem túl hosszú sorát a falu iskolájában berendezett szavazókörben – hiszen pontosan tudta mit kell tennie családja jóléte érdekében és hogy el ne feledje, magában ismételgette a feladatokat – míg megkapta a szavazólapokat. Összesen hármat. Belépett a függönyözött fülkébe és kiterítette a blankettákat. Az elsőn megkereste a Vendel instrukciója szerinti megfelelő rubrikát. Mi a fontos nekünk a mi hazánknak, ismétlődött barátja figyelmeztetése és határozottan beikszelte a Mi Hazánk párt rubrikáját, majd rákattintott a kölcsön telefonnal. A másodikon ugyanezt tette a hasonló emblémával ellátott helyi jelölt esetében. A harmadik hosszabb flejsni előtt elgondolkodott, de hamar döntött. Már pontosan nem emlékezett arra, hogy mit mondott Vendel barátja, mégis hamar döntött és jól: miért is kérdeznének minket ezekről a fontos és számára értelmezhetetlen kérdésekről, ha nem azért, hogy igent mondjon. Gondosan bejelölte az egymás alatt sorjázó igeneket, majd lefotózta ezt a lapot is. Boldog volt, egyrészt mert megtette, amit a mi hazánk megkövetelt tőle, másrészt mert segíthet családján a nehéz napokban. Gondoskodik róluk ahogy illik. Reménykeltően és biztos várakozással indult sietősen Vendelhez a kocsmába, jogos, megszolgált jutalmáért a kölcsön telefonon rögzített képekkel.

• Te egy idióta vagy – támadott Gáspárra barátja, miután megnézte a telefon fotóarchivumába rögzített képeket – más pártra szavaztál, mint mutattam neked, ez egy ellenzéki, vagy mi, nem ezt kellett volna tenned és a népszavazási listát pedig az ellenkező oldalon ikszelted. Menthetetlen idióta vagy! Már többet én sem tehetek érted. De meg kell mutatnunk az emberünknek, nekem csak ez a dolgom.

• Hát nem azt mondtad, hogy a mi hazánk kívánja ezt tőlem?

• Ja, persze a mi hazánk, nem a Mi Hazánk, de minek is magyarázzam! Aki hülye azon nem segíthetek én sem, de gyerünk vár az összekötőm, muszáj!

• Bocs Vendel, én lehet, hogy mégis egy idióta vagyok?

Félve csoszogtak át a fontos ember asztalához, Vendel remegve nyújtotta át a bizonyító telefont:

• Emberünk elbaszta, elnézést kérek, nem én vagyok a hibás, mindent elmagyaráztam neki, mégis ez jött ki belőle, nézze.

A fontos ember pár kattintással a fotómemóriába lépett, s felhúzva szemöldökét feléjük fordult, látva a friss fotókat:

• Maga egy idióta - vakargatta borostás állát - de talán, meglehet úgy alakul mégis, hogy fontos lesz amit tett. Még az is lehet, hasznos. Ezért csak fele pénzt kap, ötezret. A malacpecsenyéből azonban kimarad. Viszont kaphat még egy zsák krumplit. Máskor jobban igyekezzen. Kint megkapja a krumplit, az ötezret most – nyújtotta át a bankót Gáspárnak.

• Nem lehetne kisebb címletekben?

• Nem, maga tényleg egy idióta.

Gáspár hazafelé ballagva még mindig nem értette, hogy ő mi okból idióta, de aznap családja jóllakott krumplilevesből, s volt mit, miből enniük a jövő héten is. Önmagát semmiképp nem tartotta idiótának. Hogy miért lenne hasznos arra még elképzelése sem volt.........Mint ahogy arra sem, hogyan lehetséges szavazni fél éve lejárt érvényességű személyi igazolványával? Lassan mégis kezdte megérteni hasznosságát, bár hogy ő lenne-e idióta még nem, nemigen? Lassuló léptei alatt eszébe jutottak elemi iskolai tanárának szavai: „Gáspár, te hülye vagy, de másként mint mások, mert ha más lennél, akkor nem lehetnél önmagad!” Valamikor ezt meg fogod érteni, valamikor.” Talán most már kezdi érteni. Csak állna már el ez a bolondos áprilisi havazás....Hisz tavaszon ennek már se haszna, se értelme.