A nyolcvanas évek elején, avagy még kicsit előbb, ismertem meg Bacher Ivánt. Húszas éveink közepét éltük. Persze a foci hozott össze minket. Ő volt a szombati focik házigazdája, hiszen lakásukkal szemben volt a pálya és a lakásuk volt az öltöző, a szertár, a klubbüfé és ennél valami sokkal több. Erre még később térnék ki.
Kis Péter vitt a társaságba, akivel véletlenül találkoztam egy balatoni kempingben. Illetve pontosabban a vízben, ahol fejelő partikat játszottunk négy leszúrt nád (a kapuk) között. Először csak mi ketten, majd jöttek a németek, akik kihívtak minket egy meccsre. Láttuk tele voltak finom dobozos sörrel. Az első meccset simán elvesztettük szándékolt ügyetlenséggel, de a visszavágóra már egy tálca sört, mint tétet javasoltunk. Azt hiszem 12-3-ra nyertünk. Egész hétvégén – e taktikát alkalmazva – úsztunk a sörben. Ezután hívott Péter a szombati focikra Ivánékhoz.
Akkor még tudtunk focizni és akkor még nem voltak pályák se bérelhetők, se más módon használhatók. Legalábbis az ilyen baráti társaságok számára. De voltak helyek, ahol focizhattunk. Ilyen volt a Liget és ott is az Ajtósi Dürer és a Dózsa sarkán a homokozó, amibe két vaskaput bebetonoztak. Akkor már az a baráti társaság minden szombat kora délutánra einstandolta ezt a helyet. Szó szerint, mert ha ott a kezdés körül valakik még éppen játszottak, akkor Iván, Kukorelly, Zeke, Rainer, Kefete, Németh G., Garaczi, Magdi, Csorba-Simon, Balogh, Sándor, Zsiráf, meg a többiek (később én is) kicsit agresszíven, kicsit türelmetlenül, a pálya szélén passzolgatni kezdtünk. Általában percek alatt megüresedett a terület, a pálya, a grund. Einstand. Gyors választás. Kavics az ökölbe. Ki-kivel van.
Iván általában a harmadik körben került kiválasztásra. Ugye ez az erősorrendet rögzítette. Fontos meccsek voltak, fontos eredményekkel. Kukorelly szabályos naplót vezetett, összeállítással, gólaránnyal, góllövőkkel. Azt már nem tudom, hogy a jók megjelölésévvel is, vagy sem?
Iván csak ballal ért a labdába, kicsit szögletesen, kicsit körülményesen, de sokszor eredményesen. Szóval tudott gólt lőni. Passzolni nem nagyon. Lehet nem akart, lehet nem tudott. Mindegy is. De mindig ballal. Ha jól emlékszem két 12-es meccs volt, ha még maradt idő a kifáradásig, akkor még egy pici. De az első volt a fő meccs. Ezt kellett megnyerni. Erről szólt utána a zrika. És ennek nyertese választhatott először a jövő héten.
Utána nyitott ki a klub. Náluk. Misi bácsiéknál. Már főtt a bableves füstölt csülökkel. Mi vittük a piát. Csodás beszélgetések, csodás evések, fröccsözések és szinte mindig zenehallgatás. Élő és feledhetetlen. Nekem iskola volt. Nem középiskolás fokon. Ivánnak életmód.
