Március 15-én az időalagútban
Egyszázhatvanhat év múltán fiam hívott meg. Kerekezzünk végig az akkor volt stációkon. Már amelyek még megvannak. Korán érkeztem Pestre és a Körúton ültem nyeregbe, irány a belváros. Andrássy út a Bajcsy felé. A kereszteződésben rendőrök állítottak meg, mert jobbról-balra nagy tömeg vonult át. Jobbra fordultam, hogy megnézhessem az új Kossuth teret. Szembe jöttek. Sokan. Csendben, furcsán unott arccal, igaz nemzeti színekkel felszerelkezve. Előzékenyen engedtek el, látszott nem értik hova mehetek. Kikerülendő a tömeget a Bazilika felé lefordultam. Turisták fényképezkedtek a bismarc-kalapos bronz szoborral, mások a kávézók kiülőiben kortyolgatták a baristák különlegességeit. Október 6. utca, fekete autók suhantak szembe velem, nyílván a Múzeumhoz. De máris a megújított Kossuth tér. Szép fehér lett kormányzónk kőszobra. Oda indultam kerülgetve az embertömeget, az újonnan alkotott vizes árkot és a kordonokat.
Még mindig nyeregben és szemben az áradattal. Szótlanul kerülgettek, szótlanul kerülgetve értem el és ültem le a talapzatra. Míg néztem a térkiürítés végrehajtását, vártam Kossuth Lajos üzen-e? Vagy már üzent? Egyre erősebb, viharosabb szél fújt. És odafújt valakit mellém a kőre.
Mesélek valamit fiam, mondta. Akkor kevesen voltunk, csak néhány tucatnyian, de már reggel a Pilvaxban éreztük, hogy valami más van. Ma valami más kezdődik. Szokás szerint az alanyi költők felolvasták előző eseti alkotásukat, de amikor Sándor olvasott, szavalt, már kint az utcán is álltak és tudták a refrént, vele mondták. Pali tizenkét pontot fogalmazott hevületében, amelyet az utcán már sokan és sorról sorra tudtak. Együtt mentünk a nyomdába, mindenki velünk, mögöttünk és hangosak voltak. Kinyomtatták, kézről kézre járt a vers és a proklamáció. Jöttek utánunk a múzeumkertbe. Senki sem akart haza menni, de az eső közbeszólt. Nem állt el, de ebéd után még többen felmentünk a várba és mindenki velünk, mögöttünk. Együtt voltuk és szinte mindent elértünk, amit addig senki. Mi fiatalok, ifjak. ……
Apu, gyere, mert elkésünk, tette vállamra kezét fiam. Várnak a többiek. A találkozóhelyen néhány tucatnyian voltunk. Nyeregbe pattantunk és végigkerekeztük útvonalunkat a Ferenciek terétől a Vasvári Pál utcán a Jókai téren keresztül a Petőfi Múzeumig. Csendben. Csendben és szemben a forgalommal, a tömeggel. Honfitársaink kokárdával, de máshova igyekezve.
Egyre erősödött a szél. Vihar tört ki. Hazaküldtek. Haza mentünk. Széllel szemben, de én szépapámmal és fiammal a hátam mögött. És még néhányan….
A kokárdánkat eltettük jövőre.
