Lájkoltam egy Pink Floydot, valaki megosztotta facebookon, Zabriskie Point. Hála neki, jól esett hallgatni. Még egyszer és még egyszer. Visszarévedek. Hetvenes évek közepén hallottam először, a szomszéd bakelitjéről, aki hajós volt és valahogy behozta. Ő világjáró, én gimnazista, vagyis egy világlátó és egy világálmodó. Kis szobájában ültünk és mesélt a világról, a kikötőkről, ahol általában egy-két napra kiszállt. Évente kétszer-háromszor jött haza. A fiúk elnevezték Bolygó Hollandinak. A mesékért Ázsiáról, Dél-Amerikáról, ahova rendszeresen járt nagyon irigyeltek. Még jobban a lemezekért. Aztán egyszer nem jött haza többet. Megszűnt a bakelitlemez-forrás.
De nem is erről akartam beszélni. Egészen másról. Komoly nagy dolgokról, fizikáról, Einsteinről, a relativitásról, egyszóval magunkról, a gimnáziumi fizika tagozatról.
