Mikor már gondolataim voltak
a magam módján, azt hiszem,
kerültek elmémbe, jeles napok,
egyiken születtem talán,
másikon megneveztek, hogy
felismerjenek és megjelöljenek,
számomra ismeretlenek.
Magam-tehetetlenül a kereszt alá tettek,
homlokomra festettek
egy láthatatlan jelet.
Mikor gondolkodásra neveltek,
kipróbált mesékkel tanítottak,
ajándéknak nevezett tárgyakkal
elcsábítottak, hogy a naptárban
kiszínezett időmetszeteket,
másnak, különösnek
gondoljam.
Mikor még kölcsön kapott gondolataim voltak,
tanult alattvalóként
én is megjelöltem, megneveztem,
gyermekeimet ,
jeles napokon ösztöneiket,
megvehető árukkal,
kielégítettem.
Most, már csak úgy vagyok vele,
mikor még gondolataim vannak,
naptáramban én tudom,
mely napok színesek, vagy színtelenek,
mert én teszem oda a jelet,
miként homlokomra karcolták egykor,
a láthatatlan stigmát,
ismeretlenek.
