Amíg még vannak bogarak
lesznek csak madarak,
amíg még vannak kishalak,
megélhetnek a nagyhalak,
amíg még vannak növényevők,
ölhetnek ragadozóik ösztönből,
amíg még vannak virágszirmok,
gyűjthetik azt a nektárszívók,
amíg még vannak madarak,
lesznek csak dallamok.
Kipusztult kertemben a kukac,
máskor érkezik a tavasz,
a nyár, az ősz, a tél,
az összefolyó évszakok.
Fülemben a madárbeszély szabad,
jelképe mindannak ami gondolat,
hisz ki tudná csicsergő hangjukat
elnémítani?
Amíg van mit enni és hol lakni.
Kertemben fogynak a kukacok,
máskor érkezik a tél, a tavasz,
kimódolt mondataim csak szavak.
De amíg még vannak madarak,
engem megtalálnak a dallamok.
Addig.
