Víz versus jel
Holnap vízkereszt,
vagy amit akartok.
Hát akarjatok valamit!
Avagy vízkereszt.
De ne sírjon senki,
aki nem akar.
Igaz még mindig
vethet keresztet.
Legfeljebb feltámadunk.
Fel! Támadunk!
Fel? Támadunk?
Csapataink harcban állnak.
Csapataink? Harcban? Állnak?
Ha még egyszer azt üzeni...
Egyszer? Egy? Szer? 1x1...
Bal, jobb, bal, jobb, bal, nóta indul!
Vedd el, ne adj
Az okos dolgokat szeretem,
a hogyant és a miértet kérdem.
Az észérveket megértem,
minden mást csak érzem.
Testem, lelkem materiális,
a boldogság banális hazugság.
És csak orális csinálmány,
a napi, add meg nekem, ima.
Végy inkább! Ne adj nekem!
Vedd el szinte mindenem!
Legyen tiéd az ország,
és az egeknek királysága!
Csak hagyd meg bűnömet, az eredendőt,
a mindig, mindent kérdőt,
létem forrását a kételkedést,
hogy feltehessem egyszer a végső kérdést.
Matek valami
a)Tele van
a tököm,
de szintúgy
a padlás,
a hócipő,
a hátizsák,
a pohár.
Nem kicsit, nagyon.
b)Nem nagyon, kicsit
a kaptár,
a magtár,
a sajtár,
a könyvtár,
a pénztár.
c)Töltődik
a hangár,
az arzenál,
a tár.
Diszkusszio: ha a≥b=c
Most
Most írok vagy sírok
Most győztünk vagy vesztettünk
Most sokan vagyunk vagy kevesen
Most egy személyben és hevesen
Rettegünk kettesben
Vagy átlényegülünk szervesen
Vagy csak írok
Vagy csak sírok
A kertben.
És ölemben kedvesem.
Mondd te kit?
Várom hogy mondd,
de látom, hogy csak
röhögsz egy picit
és implicit kong
zajong busong
még benned az
inverz marketing
az agyvelő catering.
Csak mi belgák
tudhatnánk egyszer végre
álljunk-e bárhová
és köztünk van-e
Jehová?
S őt ki választaná?
Kicsit más
Kicsit más-
napos vagyok,
mert lettem mi lenni szeretnék,
bár ma még ezt nem tudom,
csak holnap fogom.
Lesz majd akkor
megvilágosodás, okosság, boldogság,
szerelem, szabadság,
szellemi magasság,
hisz tudni fogom mindazt,
amit ma nem tudhatok.
Társam lesz majd
a ma-tapasztalás,
a bölcs öregség,
mindaz, ami ma még
csak képzelet, vágy, vízió.
Jövő és múlt kohézió.
Csakhogy jön egy
másik gondolat a
cáfolhatatlan mondolat,
a ma a tegnap holnapja,
és nem jött el a kánaán,
csak valami nosztalgia.
Volt akkor egy-két
megváltó gondolat,
volt akkor egy-két
szerelmes pillanat,
volt akkor egy-két
oldható kötésű
balzsamos mozdulat.
Vagyok, hát mi vagyok ma.
Éltem akkor és
máskor is fogok, csak
reménytelenül kérdem,
mindig, mindig ma van?
Vagy legyek permanens másnapos?
Boldogan tegnapos és egyszerre
holnapos?
(I)ma:
hogy az intra-
intergenerációs történet
kerek legyen,
hogy a tudomány is bent legyen,
hogy szociológiailag is
a mintavétel meglegyen,
hogy az elit és az értelmiség
(mindkettő, mint réteg)
ott fenn a hegyen legyen,
de, mert népfelség,
a szegény is néha nap egyen,
hát:
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól.
Úgy legyen!
