Kicsit más
Kicsit más-
napos vagyok,
mert lettem mi lenni szeretnék,
bár ma még ezt nem tudom,
csak holnap fogom.
Lesz majd akkor
megvilágosodás, okosság, boldogság,
szerelem, szabadság,
szellemi magasság,
hisz tudni fogom mindazt,
amit ma nem tudhatok.
Társam lesz majd
a ma-tapasztalás,
a bölcs öregség,
mindaz, ami ma még
csak képzelet, vágy, vízió.
Jövő és múlt kohézió.
Csakhogy jön egy
másik gondolat a
cáfolhatatlan mondolat,
a ma a tegnap holnapja,
és nem jött el a kánaán,
csak valami nosztalgia.
Volt akkor egy-két
megváltó gondolat,
volt akkor egy-két
szerelmes pillanat,
volt akkor egy-két
oldható kötésű
balzsamos mozdulat.
Vagyok, hát mi vagyok ma.
Éltem akkor és
máskor is fogok, csak
reménytelenül kérdem,
mindig, mindig ma van?
Vagy legyek permanens másnapos?
Boldogan tegnapos és egyszerre
holnapos?
