Mikor először
Mikor először nem jön a hívás,
pedig illene,
mikor először nem ismernek fel,
pedig arcod ugyanaz,
mikor először senki hátán
billegsz-illegsz, mint függelék,
s először vagy utószó,
akkor kellene gondolnod az elmúlt
időkre, csendesen-vesztesen,
magadhoz mérten, elfogadón,
megidézned hazug meséidben
a beáldozott mit és hogyant,
a tétova mikort és miértet,
tudatlanul és váratlanul,
ösztönből és izgalomból,
feltámadó haragvással,
adnod-kapnod-csapnod,
kevesebbet szeretned és
ellenőrizetlen vércsatornákon,
sokkal többet, sokkal többet
belehalnod,
amibe kell.
