Talán én is mindjárt
Hallom lépések zörejét,
hallom pofonok csattanását,
hallom csontok reccsenését,
hallom a test összecsuklását,
hallom a megsebzett kiáltását.
Látom a penge villanását,
látom a gyilkos futását,
látom a vér szivárgását,
látom az ember mozdulatlanságát.
Érzem a testnedv forróságát,
érzem utolsó leheletét,
érzem a magam félelmét.
Nézem az idegen áldozatot,
nézem az utolsó pillanatot.
Talán én is mindjárt elrohanok,
ha tudnám, hol vagyok,
s ha tudnám, hogy tanú vagyok.
Gyorsan siklik a kés a sebből.
Percekig még magam vagyok.
