auditur

Generációs rangadó

Barista(38) miután egy kör kisfröccsöt szolgál fel barátai számára, így fordul a történet előadójához: - Nyilvánvalóan értjük a story lényegét, értjük, hogy a különleges helyzetekben összefognak a család tagjai és a barátok is, de itt élünk és tartjuk fenn vállalkozásainkat, tudjuk előre a mese végét. Az erősebb, a rámenősebb és a gerinctelenebb nyeri el méltó jutalmát. Mégis azt gondolom erkölcs nélkül nincs tartós siker, nincs jó erkölcs nélkül semmi.

Pesszimista(51): - Ezt most komolyan gondolod? Hiszen, mint mondtad itt élünk, dolgozunk, tartjuk fenn magunkat. Avagy, nem veszed észre, mi történik azokkal, akik az írott és íratlan szabályokat egyaránt megpróbálják tartani? Saját naivitásuk áldozataivá válnak.

Sanyi bácsi(69): - Nem akarok nosztalgiázni, de tény volt néhány év, a rendszerváltozást követően, amikor elég volt, ha egymás tenyerébe csaptunk, s mindenki tudta a dolgát. Manapság már a szerződés is csak egy firkálmány, amit ott kerülnek meg, ahol éppen érdekük követeli, sőt gyakran csak azért, hogy a másiknak valami kellemetlenséget, hátrányt okozzanak. A jogszolgáltatás pedig sok-sok év, ha egyáltalán sikerül valami érdemlegest elérni…

Kölyök(23): - Talán majd a következő generáció, akik ma még gyerekek megértik, hogy az üzlet csak akkor működik funkciójának megfelelően, ha egy win-win akció és az együttműködésen alapul. Engedjetek meg nekem ennyi derűlátást a jövőre nézvést.

Realista(43): - Barátaim, folytatnám a történetemet, s remélem, kaptok válaszokat is. Igaz mást nem adhatok, mi lényegem, azaz továbbra is realista elbeszélést!

Másnap este a megyeszékhely egy eldugott éttermében:

• Uraim önök megőrültek, ez a főnök véleménye magukról - kezdi a kabinetfőnök mondandóját a vele egy asztalnál ülő Andrásnak és Miklósnak - de most már nincs, visszakozz! A megoldás a következő: egyrészt a meccset itt fogják lejátszani a megyeszékhelyen, mint kiemelt megyei rangadót. A legszélesebb publicitás mellett. A stadiont mi felkészítjük, az elnök úr lesz a meccs fővédnöke. Maguk mostantól kezdve befogják a szájukat. Még csak egymás közelébe, de még inkább a megyei vezetés közelébe és leges-leginkább az elnök úr közelébe sem mennek. Egymással sem találkoznak, hacsak én nem hívom magukat. Készülnek a meccsre, mindent bedobnak a győzelem érdekében, természetesen a sportszerűség keretein belül. A mérkőzés ennek ellenére döntetlenre végződik, aminek következtében senkinek sem kell visszalépni a tendertől. Ezután létrehoznak egy konzorciumot, mert természetesen együtt pályáznak. Persze nyílván lesz teendőjük a következő öt hónapban, de az én engedélyem, vagy jóváhagyásom nélkül még sóhajtaniuk sem szabad. Én közlöm magukkal a forgatókönyvet az eljövő öt hónapra. Ellenkező esetben pályázatukat olyan szigorúan fogjuk elbírálni, hogy találunk lehetőséget bármelyikük, vagy mindkettejük kizárására. Ez, mint tudják nem olyan nehéz. Csak akkor lesz ebből valami, ha végre együttműködnek. Vége a magán akcióknak! Elnök úr különösen nem szereti, ha valaki túlontúl önjáró! Most csak ennyit. Majd én jelentkezem.

Öregbálint, András, Kisbálint és Jenő a Ponori és Fia tárgyalójában. András tájékoztatja őket az elnök ultimátumáról. Öregbálint rákérdez András kabinetfőnöknek adott válaszára.

• Remélem, megmondtad neki a véleményedet, hogy mi bundameccshez nem asszisztálunk!
• Igen, megmondtam és mégis elfogadtam a lehetőséget! Legalább két okom van rá, az egyik, mi azt a meccset sohasem nyerhetjük meg, a másik pedig, hogy ebben az üzletben annyi ember munkája, reménye van benn, hogy ezt egy focimeccsen, pusztán hiúságból és revansvágyból, nem kockáztathatom. Mit mondok az embereimnek, amikor nem tudok nekik majd munkát adni? Mindez azért van, mert focizgatni volt kedvem? Vagy, mert a fiam részegen virtuskodott és nem gondolta meg mit beszélt? Nem, ezt én nem vállalhatom fel. A foci csak egy játék. A mi szintünkön ilyen tétet nem bír el és láthatjátok értelmetlen is. Akár vesztünk, akár nyerünk, akkor is rosszul járunk. Csak egy marad, részt kell vennünk a színjátékban!
• Apa - szól közbe Kisbálint - miattam van ez az egész. Én egyetértek veled és melletted vagyok. Mondd, meg mit kell tennünk! A csapat úgy tesz, ezt garantálom.
• Sokan fogják látni azt a meccset, sőt sokan fogják figyelni a következő időszakot. Ahhoz is rengeteget kell tennünk, hogy ne bohózat legyen egy bravúros iksz kiharcolása. Erős csapatot kell kiállítanunk hónapok alatt! Ebben lesz dolgunk elég.

Öregbálint csak ennyit szól:

• Megértelek benneteket, de ebben ne számítsatok rám. Ez már a ti dolgotok lesz!

Lassan megy ki, halkan csukja be maga mögött az ajtót. Jenő, szótlanul követné, de visszafordul:

• Abban nem vehetek részt, hogy csak azért felépítünk ismét egy csapatot, csak azért hívok vissza igazi sportembereket, lelkesítek ártatlan kamaszokat, hogy szépen hihetőn játszanak le egy bundameccset. Inkább, mint az egyesület elnöke, visszaléptetem a csapatot a bajnokságtól. Akkor nem lesz meccs, akkor titeket is megkímélek egy szemétségtől. A többit meg intézd el a politikus haverjaiddal, meg azzal a nagyképű árulóval! Nádastó utolsó meccse vasárnap lesz! - hangos ajtócsapódás.
• Talán, mint mindig, most is Jenőnek van igaza! - szólal meg először András a hosszú hallgatás után - Játsszunk le vasárnap egy szép, csendes utolsó meccset és utána vége ennek az egész cirkusznak. Persze nem kell nagydobra verni. Addig van még négy napunk. Edzés pontosan ötkor minden nap. Ma kezdjük! Beszélj Jenővel! Egyelőre csak mi hárman tudjuk ezt és maradjon is így a meccs végéig. Ellenkező esetben olyasmik történhetnek, amelyek már nem rólunk szólnak. Legyen ez a mi meccsünk, ahogy nagyapád szeretné. Hívd a srácokat és az ifistákat, én hozom az öregeket. Jó lesz még egyszer veled játszani. Egy félidőt bevállalok, tudod a napi teniszezés segít valamennyire formában maradni. Valószínűleg Lajos és Misi is játszani fog.
• Rendben apa, ötkor a pályán - sietne ki Kisbálint, de András visszainti.
• Várj még egy percre, ülj le. Már négy éve, hogy csak üzletről beszélünk rólad, az életedről semmit.
• Jól tudod miért, otthagytál minket!
• És ezt persze még ma sem tudod megbocsátani, látom!
• Azt hiszem nem, de számít ez valamit? Mindketten éljük a magunk életét, ha kilépünk ebből a házból. Én ezt már elfogadtam, így rendeztem el magamban. Jogod volt neked is a saját életedet így alakítani, de gondolom nekem is.
• Igazad van nem is kérdés ez. De nagyapád tegnap nálam volt és mondott valamit, ami kettőnkre is tartozik. A maga módján bocsánatot kért a régi dolgokért, azért hogy akkor nem engedett a saját utamra. Tudod ez olyan rég volt, hogy ma már nem is igazán fáj, talán már el is felejtettem, de az elmúlt harminc évben nekem nem volt apám. Most, pedig úgy érzem, lehet, hogy visszakaphatom. Már nem keresem ki volt a bűnös mindazért csak boldog vagyok a lehetőségért. Ezt, pedig neked köszönhetem. Miattad újra összefog a család, a három Ponori. Össze kell fognunk. Nem az üzletért vagy a dicsőségért, hanem mert apám azt kérte legyünk megint együtt a pályán, tanítsam meg neked azt, amit csak én taníthatok meg, az apád. És ne kövessem el ellened azokat a bűnöket, amit ő ellenem. Szeretnék az apád lenni, nem csak az üzlettársad.
• Apa – buggyan ki Kisbálintból - néhány hónapon belül nagyapa is leszel.

Szokolai titkárnője huszonöt perces várakozás után engedi be Koroknait az elnökhöz, aki a bőrgarnitúrán kínál neki helyet.

• Bizonyára tudja miért kértem, hogy fáradjon ide, kezdi. A mi kis helyi szenzációcskánk okán, amiről volt szíves tudósítani a hétfői lapban. Nem mondom igen sajátos kis cikkecskét kerekített a máskor pár soros hírből!
• Elnök úr, ez a kötelességem, az olvasókat minden fontos történés érdekli a szűkebb pátriánkban, és ez még érdekes is. Egyébként ki figyel oda egy negyedosztályú meccsre? Egyáltalán a focira manapság - válaszol az újságíró.

Szokolai, nyugodtan:

• Nem szükséges előttem a közhelyeket ismételni. Maguknak csak az az érdekes, ami nem természetes. Én, pedig azt szeretem, ami a mindennapokról szól. Főként, ha ezek a mindennapok, az én kezemben vannak. Most is így lesz! Mostantól rendszeresen beszámol nekem a fejleményekről. Ki mit tesz, ki kivel beszél, maga kinek adja el a storyt, sőt arról is, ki mit gondol. Holnap megjelentet egy cikket valamelyik bulvárlapban a hétvégi meccsről és az utána történtekről. Kavarja fel az érdeklődést! Csináljon reklámot a megyének!
• Elnök úr, már ajánlatom van a Medium kereskedelmi tévétől, napi sajtóval egyetemben a teljes öt hónapos felkészülésre, a két csapat, a két város versengésére, na meg persze a meccsre tavasszal. Heti rendszerességgel valóságshow-ként adná a TV az egészet. Mindössze a két fél aláírása kell hozzá. A feltételük az, hogy csak akkor működik a dolog, ha mindketten aláírják. Úgy akarják bemutatni, mint két végvár harcát. Már holnap megjelenne egy írás az egyik piros fejű újságban a hétvégi eseményekről, a fogadásról a story felvezetéseként. Ezt már meg is írtam, holnap mindenképp megjelenik. Minden további az érdeklődéstől függ. Megbíztak, hogy tárgyaljak a felekkel.
• Maga nem is olyan ostoba, épp erre akartam megkérni. Jelenjen meg holnap a cikk, és azután tárgyalhat tovább velük, de minden részletet tudnom kell. Most kérem az írást!

Koroknai átadja a már előkészített összesen két flekket. Szokolai csak gyorsan átfutja, majd visszaadja:

• Ez mehet. Holnap délután várom, amikor megkapja a további utasításokat. Természetesen, mi ma nem találkoztunk. Viszontlátásra.

Váralja klosárja hangos munkagépek zajára ébred csillagtetős hálószobájában, a városi főtér árnyas padján, átellenben az ExBau székházával. Az egyik munkás mellé telepedik, cigivel kínálja.

            - Na, öreg - mondja a munkás - holnapra már négycsillagos szállodád lesz. Még ma, lekövezzük az egész teret. Új padot is kapsz, meg fedett buszmegállót. 

           - Akkor biztos elzavarnak innen - így klosárunk magában - hívjon meg egy szíverősítőre - mondja fennhangon, miközben fejével a szemközti italbolt felé int. 

Míg átballagnak, megérkezik Miklós és terepjárójával, az akkurátus emberek szokása szerint, a megjelölt, túlméretes parkolójába farol, hogy induláskor ne kelljen manővereznie. Nem tudható, mikor kell valami oknál fogva gyorsan távoznia. Útlevelét is állandóan belső zsebében tartja. Egy messzi földre szóló repülőjegyet pedig, hetente átbukkoltat titkárnőjével. Meglepődve néz körül saját városa főterének kezdődő felújítási munkálatain, a munkások tempós igyekezetén. Persze ismeri a multinacionális céget, aminek logóját az overálokon lát, de nem érti. Egyáltalán nem érti. Tudta nélkül hogy kerülhetnek ezek ide? Hogy lehet, hogy egy ilyen munkát mások végeznek? Hogy lehet, hogy erről nem is hallott? Megtapogatja belső zsebében az útlevelet és az irodába lépve első dolga a nemrég érvényesített repülőjegy magához vétele. Másodszor pedig felhívatja fizetett szemeit és füleit, Koroknait.

Nádastón éppen ekkor, egy tányérantennás közvetítő kocsi áll meg a Ponori és Fia székház előtt. A technikusok még be sem fejezték gyors, magukkal hozott reggelijüket, mikor a tv riportere is megérkezik kissé kopottas bmv-jén. Gyorsan felvesznek egy rövid snittet a környezetről, a cégirodáról, majd - elől a celebbel - határozottan, csapatostul behatolnak a székházba. Ponori Andrást, az igazgatót keresik, de ott csak Öregbálintot találják, aki a tárgyalóba invitálja őket. Még helyet sem foglal a népes társaság, amikor megérkezik Szokolai és árnyéka, kabinetfőnöke. A kabinetfőnök a már kattogó kamerák előtt röpke tájékoztatást ad a megyei fejlesztésekről, az éppen folyó sajáterős, váraljai beruházásról, majd átadja a szót főnökének. Szokolai hosszasan beszél saját eredményeiről a megye élén, harcos antikommunista múltjáról, a labdarúgás iránti olthatatlan elkötelezettségéről továbbá arról, hogy az átláthatóság mennyire fontos neki a közügyekben, a közpénzek elköltésében. Végül meghívja a tisztelt sajtó képviselőit a városi egyesület frissen felújított pályájára, amelyre a megye oly sokat áldozott.

A következő hétvégén Nádastó csapata hazai környezetben játszik, már a veteránokkal. A szünetben vezetnek András góljával, majd a második félidőt végig szervezett védekezéssel kibekkelik, elsősorban a visszatérő kapus és centerhalf hatékony játékával. A szokatlanul magas nézőszám, a lelkes szurkolás és leginkább a győzelem okozta lelkesedés miatt, az elnök elfelejti eredeti szándékát, s nem lépteti vissza a csapatot, sőt már további győzelmekről beszél, megnőtt önbizalma és a józanságát csökkentő médiaérdeklődés okán:

• Ismét futball láz van kisvárosunkban, hiszen megint együtt játszotok - így Jenő a meccs utáni vacsorán - megint fel tudunk kerülni a térképre, veletek - mutat Andrásra, Mihályra, Lajosra. Kit érdekel már a fogadás! Nekem csak a foci a fontos, bár nem tagadom, tetszik a felhajtás is. Már több lap is interjút kért. Nádastó, megint fontos lehet, talán még azt az ostoba rangadót  sem kell elvesztenünk. Van időnk fejleszteni a csapatot, ti pedig tisztelettel akaszthatjátok szögre a csukát! - Andráshoz fordulva - Még sosem láttam ilyen ambícióval játszani fiadat!

folytatása következik….

Generációs rangadó

Mielőtt Realista (43) folytatná történetét, Rezignált(52) vág közbe:

• Ostoba egy kisvárosi story, mi közünk nekünk a kisvárosi macsók hadakozásához, marakodásához a koncért? Kizárt, hogy egy ilyen közbeszerzést a helyiek virtusa döntsön el!
• Engedd meg, hogy folytassam és még az is lehet, hogy választ kapsz kérdésedre. Már csak azért is mert ez nem kétszereplős történet. Sokkal összetettebb! – védi meg előadását Realista, majd belefog némi új rendelést követően a történet folytatásába:

Reggel Öregbálintot hosszú-erős csengetés rázza fel. Ő, a nagyapa, aki kőműves volt, mert nem végezhetett magasabb iskolákat. Maszekként, szinte valamennyi házat évtizedeken át, maga építette városukban és a környező településeken. Kisbálint és Öregbálint hármasban élnek Kisbálint édesanyjával együtt, az András által épített több szintes kúriában, ahonnan ő évekkel ezelőtt elköltözött.
Az öreg korán kelő lévén hamar az ajtónál terem, hogy a többieket ne ébressze fel a zaj. Koroknai, az újságíró áll az ajtóban. Ponori Bálintot keresi. Hamar tisztázódik, hogy nem az öreget.

• Milyen ügyben? - kérdi – Mert még alszik.
• Üzleti, súlyos üzleti!

Az öreg orra alá nyomja a reggeli lapot. Az átfutja az írást, miközben azt hallja a másiktól, hogy a storyra kizárólagosságot kötött egy bulvár lappal. Ez ügyben beszélne unokájával, mivel a story szenzáció tartalma nem több egy-két napnál. Mindegy is, hogy a fiú komolyan gondolta vagy sem, most kell a vasat ütni.

• Ha az unokám ezt mondta, arra mérget vehet, ha ugyan igaz és nem csak kitalálta ezt a marhaságot, de most menjen és jöjjön vissza később, vagy inkább majd mi keressük, mert úgy tűnik fel, ez csak a szokásos újságírói kacsa!

Gorombán a firkászra csapja az ajtót. Még egyszer nyugodtan átolvassa a tudósítást, majd Kisbálint szobájának ajtajához siet. Nem kis hangerővel feltett kérdéseire Kisbálint anyja is felébred. Együtt várják a választ, az étkező asztalnál. Kisbálint másnapos sebességgel lebotorkál az étkezőbe. Hosszú csend.

• Igaz - így Kisbálint - részeg voltam, elkeseredett és hülye, de amit az újság írt, megtörtént. Persze máris megyek a szerkesztőségbe, kérem a helyreigazítást.

Ekkor csenget a kocsmafőnök, Mihály. Bálint bácsi végig sem hallgatva támad rá, hogy lehetett ilyen végtelenül ostoba, miért nem lépett közbe. Bár Mihály előző este már csak a kész tényeket hallgatta meg, tanúként, de most inkább magára vállalja a megalázó munkát, hogy elmegy tisztázni a félreértéseket Miklóshoz Váraljára. Felelősnek érzi magát, mert nem lépett közbe. Öregbálint pontosan, szó szerint rekonstruáltatja a történteket, és amikor látja minden a leírtak szerint volt leállítja a többieket, majd kijelenti, ő megy el Miklóshoz. Kénytelen lesz a Ponoriak szavát állva vállalni a fogadást. Nem tehet mást.

• Addig ti semmit nem tesztek! András is az én dolgom!

Öregbálint, Miklósnál még egyszer tisztázza az esetet s látva annak hajthatatlanságát, nem alázkodik meg, nem hivatkozik beszámíthatatlanságra. Biztosítja, hogy áll a fogadás, ha netán elvesztik a meccset áprilisban, a Ponori és Fia nem fog pályázni a munkára.

András néhány évvel a rendszerváltás előtt alapította a céget két testi-lelki jó barátjával és természetesen apjával. Az első öt-hat év alatt a néhány fős cég jelentősen fejlődött. Ma már csaknem hetven alkalmazottal, több milliárdos forgalommal rendelkezik. Apja ugyan már nem aktív a mindennapi munkában, de még természetesen meghatározó részvényes. Két másik alapító barátja közül az egyik (Jenő) ma is a cégnél dolgozik. Az első számú operatív-szervező mérnök és mellette a Nádastó FC elnöke. A másik, Lajos a káefté kettéválásakor nem vállalta a személyeskedő, gyakran ocsmány háborúskodást. Egy nagy nemzetközi cégnél vállalt munkát. Ma is ott dolgozik, mint egyik vezető munkatárs. Barátjával együtt játszott a csapatban, mint országosan elismert megbízható centerhalf. Szintén négy éve vonult vissza.

Ponori András, Jenőtől tudja meg a történteket. Bár először csak kocsmai virtuskodásként értékeli, de Jenő megmutatja neki az újságot. Elképedve olvassa a cikket. Fennhangon megfenyegeti Jenőt – aki részese volt az eseményeknek – és persze Kisbálintot. Ekkor toppan be Öregbálint. Meglepődve pillant rá, hisz még sohasem járt nála apja. Indulatos vádaskodás követ szót szóra, mígnem Öregbálint, halkabban emlékezteti a húsz egynéhány évvel ezelőtti kastély felújítási munka elnyerésének körülményeire. Amikor is, ők ketten együtt itatták le az akkori megyei szoci vállalat elnökét, aki az ajánlattal nem tudott időben megjelenni. Ilyen formán, mint egyetlen ajánlkozó, ők vitték el a munkát. Első nagy megbízásuk volt. Ennek következtében az állami vállalt privatizálása sem volt nehéz. András, már nyugodtabban hallgatja tovább apja szavait: 

• A fiad, a szavát adta, ami nekünk szent és e szerint cselekszünk. Már kigondoltam a megoldást. Én veszem át a céget öt hónapra, hogy neked és a fiadnak más dolga se legyen, mint a futball. Te igazán ehhez értettél mindig. Bár nem hiszem, hogy tudtad, de akkoriban minden meccseden ott voltam. Már akkor bántam, hogy nem engedtelek e téren érvényesülni, ahogy te akartad. Sohasem láttam még ilyen futballistát, mint az én fiam. Később, sokkal később el akartam mondani, hogy tévedtem, de valami idióta büszkeség nem engedte. Az ostobaságom, az ostoba büszkeségem és talán kicsit az irigységem az oka. Ma már persze egy érzelgős öregember vagyok, aki azt reméli, helyrehozhatja a hibáját, de egyedül nem vagyok képes rá. Csak akkor, ha te és az unokám segítetek. Tanítsd meg őt arra, amit te tudsz, add meg neki ezt az öt hónapot, bizonyítsa be, hogy méltó apja örökére. Én, pedig átveszem a cég irányítását erre az időre, adok nektek öt hónapot a futballra, ha már akkor, elvettem tőled azt a lehetőséget. De, te most megadhatod ezt a fiadnak! Mögéd állok, hogy bebizonyíthasd, nem csak játékos vagy, de apa is. Én belátom, nem voltam jó apa!

András először meghatódik a régen várt őszinteségen, de hamar magához tér. Felelős cégvezetőként elmondja, milyen fontos ez a munka számukra.

• Ezt egy játékon kockára tenni lehetetlenség! Még inkább lehetetlenség - teszi hozzá tárgyilagos hangon - legyőzni azt a profi csapatot, amely már ma is magasabb osztályra alkalmas. Mi több, saját csapatunk valójában nem is létezik. Amatőr focizgató társulat, szabadidős tevékenységgel, ahol nincs megfelelő játékos, nincs taktika, szinte semmi, ami igazi focira emlékeztet.
• Akkor nincs más megoldás, neked is játszanod kell! Térj vissza, mert látni akarlak még egyszer a pályán, játssz még egyszer a fiaddal egy csapatban – így Öregbálint.
• De, hisz éppen Kisbálint nem akar velem többet együtt játszani!
• Most mégis fog. Ez az én dolgom elintézni! Meggondolatlan volt, de együtt helyrehozhatjuk az ügyet, együtt nyerhetünk. Voltunk mi már ennél lehetetlenebb helyzetben is. És ha mégsem győztök, nekem az is elég, hogy újra együtt vagytok. Játszatok nekem!

Azzal Öregbálint a szokásosnál ruganyosabb léptekkel kisétál az irodából. Jenő praktikus:

• Te és Kisbálint elől, tuti két gól, de kell a védelembe ismét Lajos, biztos mínusz két gól. A kapuba pedig Misi, ismét mínusz két gól és már meg is van a meccs. Ők az én gondom. Ha te vállalod, garantálom, ők is!
• Talán, ha Kisbálint megkér, a következő edzésen ott vagyok, és elmondom mit látok. Most többet nem ígérhetek, így András.

Az ExBau székháza Váralján, Miklós, az igazgató titkársága. A vendégszéken türelmesen várakozik a megyei újság munkatársa Koroknai, a reggeli cikk szerzője. Érkezik Miklós, biccent a titkárnő felé, hóna alatt az újságok. Az újságíró bemutatkozik, mondaná miért jött, de Miklós azonnal átkarolja vállát, kávét rendel. Határozott mozdulattal tessékeli be irodájába.

• Már vártam, örülök, hogy itt van. Volna itt egy-két dolog. Tudom, miért van itt, de sajnos most még nem nyilatkozhatok.
• Mégis - így az újságíró - érdekelné olvasóimat az ön álláspontja. Valamint tisztelettel felhívnám szíves figyelmét arra, hogy nem csak a helyi lap, országos lapok is megbíztak a mi kis helyi ügyünk tálalásával – hazudott a helyzetről a magát ismét fontos oknyomozónak érző újságíró.

Érkezik a kávé. Miklós azonnal magához veszi a szót:

• Egyrészt maga nem ír semmit kis bulvár lapocskáknak legalábbis, egyenlőre. Lesz ebből, én garantálom önnek, nem kis helyi szenzációcska, ami napok alatt lecsengene. Ez országos ügy, mi több ez üzlet! Erről mi ketten gondoskodunk! Maga meg én. Maga lesz a szemem és a szám, mert amit én nem láthatok és nem mondhatok, azt maga igenis. Néhány napra hagyjuk az ügyet ülni, pihenni, hogy emeljük az érdeklődést. Addig megkeresi a legnagyobb kereskedelmi tévéket. Felajánlja a sztorit egészen öt hónapra. Csináljanak belőle tv-showt, mutassák be a mi kis városunkat, csapatunkat, különösen a vállalatomat, csigázzák az érdeklődést. Ha néhány érdektelen ember luxus villába zárt kimódolt veszekedése érdekes, akkor miért nem az, ha két város harcban áll? Olyan háborúra készül, ahol valóságos drámák történnek, igazi téttel! Persze a végén majd nyerünk, ilyen könnyen nem szereztem még ennyi pénzt. Ezeknek az amatőröknek semmi esélyük!
• És ha ők nyernek valahogy mégis - kérdi az újságíró - és maguknak kell visszalépni?
• Nevetséges még a feltételezés is! Továbbá sohasem állítottam, hogy e váratlan esetben én visszalépnék, hagyva nekik a szabad pályát. Ez vicc! Évek munkája van ebben az üzletben, egy ilyen gyerekes dologért fel nem adom. Bár, az viszont tény, hogy ez a gyerekes dolog még sok pénzt hozhat. Elárulom, maga sem jár rosszul. Menjen tárgyaljon, füleljen, most minden olyan helyre bejuthat, ahova nekem kényes lenne. Hozzon ajánlatot a médiától és hozzon információt. Addig is a költségeire egy kis előleg - nyújt át egy vastagabb borítékot.

Megyeháza, az elnök, Szokolai Sándor irodája. Már átolvasta a reggeli lapokat. Most kávéját szürcsölgetve áll az ablak előtt:

• Mindig az emberekkel van a baj, sohasem maradnak nyugton. Mindig, valami baromságot csinálnak, amivel a saját érdekük ellen cselekszenek, de mindenekelőtt, az én levesembe köpnek. Hogy is képzelhetik ezt? Simán létrehoztam volna az egyezséget a két ostoba között, egy jó kis konzorcium, vagy közös ajánlat és nyugi van, béke. De most ezek ugrálnak, idióta fogadásokat kötnek, ráadásul nagydobra is verik. Persze rendben van, kell a nyilvánosság, de nem az ilyen üzletben és végképp nem egy nyilvános, közbeszerzési pályázat előtt. Ki nem állhatom az önjáró embereket! Mit lehet most már tenni? Holnaptól itt lesznek a sajtó emberei, mert nekik csak az ilyen bugyutaság az érdekes? Focin eldönteni egy pályázatot, egy nagy megyei beruházást? Fogalmuk sincs, milyen nehéz volt ezt a pénzt kilobbizni, megszerezni ennek a szegényház megyének. Hálátlanok, meg sem érdemelnek engem. Még ez a ciklus meg a következő, vagy talán még egy, aztán megyek, hagyom ezeket a saját ostobaságukban megfulladni. De várjunk csak, talán mégis van ebben valami. Valami furcsa mégis, nekem való lehetőség! A megyének, de leginkább nekem, aki levezényli okosan ezt a skandallumot. Ha már így alakult. Talán még a pesti pártközpont is felfigyel a megyére, Szokolai Sándorra, rám! - kitelefonál a titkárnőhöz - Hívja ide azonnal a kabinetfőnök urat!

Következő edzés Nádastón. Kisbálinték a pályán, szokásos lanyha kispályázás, de most a korlát mellett András figyeli őket. A látottak még inkább elkeserítik. Néhány perc múlva mellé támaszkodik Jenő. Szótlanul nézik a pályán történteket, majd Jenő beleszól mobiljába: gyertek! Pillanatok múlva megjelennek. Először Misi jobbról, majd Lajos balról. András mellé támaszkodnak. Hosszú csend. Misi a kapus szólal meg először:

• Van az ifiben két tizenhét éves srác, ezeket mind - int a pálya felé - ketten verik három góllal. Velük és Kisbálinttal, már hatan vagyunk. Valaha csak mi hárman voltunk és nyertünk, a többi meg kiadta a létszámot!

Ekkor egy eltévedt labda gurul feléjük. András kilép a korlát mögül, jobbal megemeli és ballal lágyan, középre íveli. Kisbálint kapásból, de szintén finoman, visszagurítja apjának.

• Akkor lényegében megvagyunk! – így Jenő és zsebéből elővéve András felé nyújtja a csapatkapitányi karszalagot.

Jani bácsi, aki a szertár ablakában leskelődik (hisz csak András nem volt beavatva a találkozóba) gondosan áthajtogatja a PONORI ANDRÁS feliratú 17-es számú mezt. Arra gondol, ma talán ő rúgja ki az istálló oldalát. Autóstáskájából előveszi a három veterán focista ma is érvényes igazolását. Hátul a lelátón, Öregbálint belső zsebéből előhalász egy régen tartogatott havannát.

folytatása következik……

Tudósításunk első részében megismert szereplőink ezen a héten a vállalkozások generációs problémáival kívánnak foglalkozni. Törzshelyük elfoglalását – és természetesen a kávézó tulajdonosának (Barista (38)) legújabb kávé különlegességeinek felszolgálását – követően mai előadónk, Realista (43) ragadja magához a szót. Barátai figyelmét egy történettel kívánja lekötni:

• Uraim! Kérem, engedjétek meg, hogy egy megtörtént esettel hozakodjak elő. Elöljáróban csak annyit, ezek az események valóságosak, a közelmúlt történései. Kérem, hallgassátok meg, igen jó példázat hogyan nem tudnak vélt, vagy valós sérelmek okán más-más generációk tagjai együttműködni, avagy ha érdekeik azt diktálják, esetleg mégis? Amennyiben további tanulság is levonható a történésekből, annak nem más, mint az az oka, hogy a hazai vállalkozói létezés árnyalatai is bennfoglaltaknak. Legyen fabulám címe: Rangadó!

Lassú sötétszürke füst terjeng a vasárnap déli lustálkodó kisváros, Nádastó horizontján. A nyárvégi forró, szélcsendes napon meredeken száll az ég felé. Nyerítve-riadtan nyargalászik két gyönyörű pej ló a főtéren. Az aznap délutáni megyei labdarúgó mérkőzést hírdető oszlop lábazatát felverő füvet legelészve állnak meg.  A szemben lakó Limpi, baloldali középpályás, egyben önkéntes tűzoltó, észleli először őket. Felismeri az elszabadult lovakat és, mint szakértő, az ég felé törő sötétlő füstcsóva okát. Azonnal cselekszik. A tűztoronyhoz siet. Erőteljes húzásokkal megkongatja a jelző harangot, majd a tűzőrségre rohan. Mire beindítja a készenléti tömlős, huszonéves IFA rohamkocsit, két másik társa is megérkezik. Tudják dolguk, valamint rutinból azt is, hová kell kivonulniuk. Egyrészt a lovak megjelenése, másrészt az a tény, hogy délelőtt esett, együttesen árulkodtak.

Jani bácsi háza a cél, aki lovakat tart – ma már csak kettőt – s aki szeret az istállóban időzni, ott főzni szabadtűzi bográcson, ha kint esik az eső. Jani bácsi általában a lassú tűz mellett, hamar elalszik a pörkölt mellé elszopogatott két-három liter vörös bortól. A lovak a füsttől megvadulnak és rúgkapálni kezdenek. Valamelyik néha annyira, hogy kirúgja az istálló falát, majd ilyen módon elszabadulva, esztelen-ösztönös vágtába kezdenek. E szürreális esemény évtizedek óta ugyanígy játszódik le, évente kétszer-háromszor. Most is, mint általában, a tűzőrök menet közben felhívják Kisbálintot, a focicsapat kapitányát. Gyorsan eloltják a nem jelentős istállótüzet, de Jani bácsit már Kisbálint ébreszti fel. Még valamikor Öregbálint, Kisbálint nagyapja építette, Jani bácsi házát, istállóját. Örökös garanciát vállalt rá. A kötelem apáról fiúra, onnan unokára szállt, hiszen az építész családban az adott szó szent. Egyébként is Jani bácsi a foci csapat törzsszurkolója-intézője, minden meccsen, edzésen ott van, cipeli mai napig a szerelést, intézi a csapat körüli kisebb-nagyobb ügyeket.

Kisbálint, mint időtlen ideje mindig, most is szelíden megfeddi Jani bácsit, hogy miért kell tüzet rakni az istállóban. Az öreg azzal védekezik, hogy ő annyira szereti az istállószagot, hogy igazából ott lakik két szeretett lovával, s a házát nem is használja, ezért azt nem is kell javítani. Régebben még össze is dőlt az istálló, de amióta Kisbálint renoválja, már nem szakad le a tető, csak picit az oldala dől ki. Könnyű javítani, mert Kisbálint nagyszerű építész. Apja talán nem annyira - kezdi szokásos szólamait - de micsoda focista volt! A nyolcvanas években kétszer ikszeltek is a Dózsával és a Fradit egyszer megverték itthon kupameccsen. Kicsit még nosztalgiázik Ponori András, Kisbálint apja, focitudásán, feleleveníti a történetet a Fradi meghívásáról, az egyszeres válogatottságról, arról a gólról és a csodás meccsekről Nádastón. Szokásához híven kitér Öregbálint fakabátosságára is. András valamikor nagyszerű futballista volt, legenda a faluban, akit 18 éves korában el akart vinni a Fradi, de az nem engedte el a fővárosba, mert ragaszkodott ahhoz, hogy mellette dolgozzon és diplomázzon. Egyszeres válogatott aki, ’79-ben, egy gólt is szerzett, amikor 20 percet kapott Málta ellen (az eredmény 5-0 volt.) Nádastón abban az időben csúcs foci volt, az NB II-ben szerepeltek, ami csak Andrásnak köszönhető és aki mindvégig maradt is szülővárosa csapatában. Miután nem mehetett a Fradiba, többet nem hívták sehová. Az akkori futball „hallja kendek” elkönyvelték olyannak, aki nem mozdul otthonról. Igaz, hosszú évekig a futball-ínyencek miatta jártak a Nádastó meccseire. Sajnos négy éve abbahagyta a focit.  Nádastó ma már csak megyei I. osztályú, mert ilyen játékos csak évszázadonként egyszer születik nálunk. Vagy soha, mint Puskás Öcsi a földkerekségen. Pedig szerintem apád még most is beöltözhetne, beállhatna melléd!

Kisbálint persze jól ismerte a történetet, jól ismerte a konfliktust nagyapja és apja között, hisz ma is lényegében abban él, bár évek óta semmilyen magánügyről nem beszél apjával. Csakis a közös cég üzleti ügyeiről, szakmai kérdésekről. Ennek oka apja egyedül, aki négy évvel ezelőtt elhagyta családját, mert szerelmes lett egy nála tíz évvel fiatalabb nőbe. Azóta Kisbálint csak cégügyekben áll szóba apjával. Akkor még azt is kijelentette, hogy többet nem játszik egy csapatban vele. András ezt úgy oldotta meg, hogy inkább ő hagyta abba a futballt. Vele együtt vonult vissza a csapat kapusa és cégtársa a megbízható centerhalf is. Azóta a csapat csak Kisbálint barátaiból áll, de sajnos nem tudták az elődök nélkül tartani a szintet. Az évek alatt két osztályt csúsztak vissza. Manapság elvétve nyernek meccset, évről évre a kiesés szélén táncolnak. Az edzéseken kevesen vesznek részt, többnyire Kisbálint pesti barátai, volt egyetemista társai, valamint néhányan a helyi nagyon fiatal srácok közül. No és persze Limpi, a tűzőr. Edzőjük sincs már, leginkább kispályáznak egyet, hetente kétszer-háromszor.

Kisbálint még megígéri az öreg foci intézőnek, hogy holnap küld embereket kijavítani istállóját és elköszön a ma délutáni fontos meccsre készülendő, amikor is Váralja, az ősi ellenfél, lesz a vendég. Nádastón ez presztízs meccs, mert az ellenfél tulajdonosa, az ExBau cég igazgatója Miklós, valamikor Ponoriéknál, a Ponori és Fiánál dolgozott és csakhamar András után a második ember lett. Miklós igen agresszív, rámenős üzletembernek bizonyult és miután a szakmát kitanulta, a kapcsolatokat megszerezte András gesztorsága mellett, kiugrott a cégből. Jó néhány szakembert is elcsábított, sőt  még valami igen fontos építészeti szabadalmat is kimentett magának. Ezek segítségével valóságos birodalmat alakított ki Váralján, cége mérete, forgalma hasonló nagyságrendű lett a ponoriikéval az eltelt mintegy tíz év alatt. Reklámcélból és jó adag hiúságból ő is focicsapatot épített fel, elsősorban fizetett zsoldosokból. Üzleti érzéke itt is segíti, hiszen a játékos eladásokból is jelentős hasznot húz, annak ellenére, hogy a sporthoz egyébként személyesen semmi köze. Váralja idén a megyei I. osztály első számú és toronymagas esélyese.

Kivált emeli még a mai meccs presztízsét, hogy előkészítés alatt van a megye évtizedek óta legnagyobb beruházása, a szinte teljes egészében Európai Uniós támogatásból felépülő, Megyei Kórház komplett rekonstrukciója. A beruházás összértéke tizenöt miliárd forint. Jelenleg a tervezés folyik. Közel öt hónap múlva várható a fővállalkozói versenypályázat kiírása. A pályázat nyílt, arra bármely cég jelentkezhet Európából, de a megye politikai vezetése (elsősorban személyesen az elnök) szeretné, ha helyi (értsd ez alatt, megyei) cég nyerné el a munkát, hiszen ekkora beruházás jelentős számú munkahely megteremtését és megőrzését is jelenti. Magától értetődően a megye két vezető cége a leginkább esélyes. Mindketten végzik a nem mindig teljesen legális marketing munkát, támogatják az elnök választási kampányát, részt vesznek a pályázatírásban, az előkészítésekben. A cél érdekében sokszor ár alatt, vagy akár ingyenesen is elvégeznek megyei fejlesztési munkákat (kerékpárút, körforgalom megépítése) néhány milliós értékben. A helyzet kettőjük között teljesen eldöntetlenre áll, de mindketten tudják, a pályázatra jelentkezhet jelentős eséllyel akár egy multinacionális cég is, a tervezet nagyságrendje miatt, de még akár referencia-teremtési célból is. Azt is tudják, hogy a vesztes évekre hátrányba fog kerülni a másikkal szemben, mert komoly gazdasági gondokkal kell számolnia, hiszen hosszú évekig ilyen nagyságrendű beruházás a megyében nem lesz. A kisebb építőipari cégek egyaránt idegesek a pályázat miatt, hiszen amennyiben nem a két „nagy” megyei cég valamelyike nyeri el ezt a kiemelt nagyságú munkát, akkor kénytelenek lesznek egymással a kisebb, általában magánépítkezések elnyeréséért versenyezni, folyamatos piacrontó árakkal. Ezt az árversenyt pedig kisvállalkozók nem bírhatják a két naggyal. Vállalkozók, kisiparosok tucatjai fognak tönkremenni. Ezek a vállalkozók tehát minden erejükkel támogatják a két céget. Ki az egyikre, ki a másokra voksolva. A megye gazdasága és politikája már csak ezért is két táborra szakadt.

Délután Nádastó 5:0-ra elveszíti a meccset. Ez a papírforma. Este Kisbálinték csapata szokás szerint megvacsorázik a helyi vendéglőben, amelynek az egylet exkapusa, András egykori csapattársa, Mihály a tulajdonosa. A vacsora közben megjelenik Váralja csapata is. Bevonulnak a különterembe, ahol nagy hamar fennhéjázó részegeskedésbe csap át az este. A győzők néhány kör után emelkedett hangulatban becsmérlik az ellenfelet, a céget. Persze ebben a csapat tulajdonosa, az ExBau igazgatója, Miklós van az élen. Többek között, Nádastó-Ponori, így veszíti el a nagy munkát is, skandálják. Kisbálint is iszik rendesen, míg a gőz a fejébe nem száll, köszönhetően a nem lankadó cukkolásnak. Ideig-óráig tűri, de aztán az ellenfél csapatkapitányához lép, hogy kihívja egy póker-partira, az étteremben működő kártyaszobába. Sokat veszít, mígnem egy parti közepén felszólítja a csapatkapitányt, hívja ide Miklóst.

• Játszunk most igazi tétre! Mi Ponoriak, álljuk a szavunkat mindenkor. Áprilisban, kábé fél év múlva, lesz nálatok a visszavágó. A tét, legyen nem más, mint hogy a vesztes visszalép a megyei kórházi tendertől és szabad utat hagy a másiknak.

Miklós elsőre ezen meglepődik, de ravasz agya megsejti a kínálkozó lehetőséget:

• Tudom, hogy erről te kisfiú, nem dönthetsz egyedül, de ha apád barátja, Mihály is hallja és később is tanúsítja, akkor elfogadom a kihívást. Hívjuk ide a hű csatlóst, a kocsmárost! Előtte is ismételd el a fogadást! Azonban nekem is van egy feltételem, csak olyan játékosok szerepelhetnek a csapatokban, akiknek ma is érvényes igazolásuk van, hiszen ennyi pénzért akár a fél Real Madrid-ot is leszerződtetheted áprilisra.

Kisbálint, atyai barátja előtt is elismeri a fogadást, hisz ebben a hangulatban már semmise drága neki. Mihály nem tehet mást, mint meghallgatja és elismeri a kihívást. Miklósnak ez éppen elég. Elégedetten rendeli a csapatbuszba kárörvendő játékosait, mialatt arra gondol, hogy már most visszarendeli négy spílerét, akik kölcsönadási szerződéssel szerepelnek Hollandia, Anglia harmadik-negyedik ligáiban.

Az egyik szomszédos asztalnál Koroknai a megyei lap firkásza kortyolgatja sokadik nagyfröccsét. A valamikori bulvárújságírónak manapság - két válás és egy alkohol elvonókúra után - munkája a megyei labdarúgó események eredményeiről tudósítani. Szokása szerint költségtakarékosságból már beolvasta rövid információit – Nádastó-Váralja 0:5, 150 néző, vezette Ivicz II. (jól) – a kocsma előtti telefonfülkéből az ügyeletes szerkesztőnek a másnapi megyei lap sport melléklete részére. De, most régi ösztönei, a hallottak után gyorsan felébrednek. Ismét tárcsázni kezdi szerkesztője számát:

• Módosítanám, illetve kiegészíteném tudósításom, mondja izgatottan a telefonba –és további két darab száz forintos érmét gurít a készülék pénznyílásába.

Másnap tízsoros vezető hírként jelenik meg tudósítása a megyei hírek első oldalán, ezzel a címmel: Tizenöt milliárd a tét, az áprilisi futball visszavágón!

folytatása következik…….

Mint szinte mindig, Optimista(49) érkezett elsőként a törzskávézójuk eldugott sarkában rezervált törzsasztalukhoz.  Barista(38), a hely tulajdonosa, a pult mögül szeme csippentésével üdvözli, és egyben nyugtázza, hogy rögvest készül a szokásos kisfröccs. Optimista a rendszerváltás óta vállalkozó. Vállalata speciális alkatrészeket, részegységeket gyárt CNC gépekhez, főként multiknak.  Végzettségére nézve gépésztechnikus, a gmk-s időkből fejlesztette cégét ma már tizenöt főt alkalmazó, stabil piacokkal rendelkező vállalkozássá.  Néhány esztendeje fiával közösen vezetik a vállalkozást, aki mérnöki tanulmányai végeztével lépett be a cégbe. Optimista legszívesebben ma is inkább az esztergagép mellett állna, ha üzletfelei nem őt keresnék szinte minden felmerülő kérdésükkel.

Érkezik a kisfröccs Barista tálcáján, aki több mint tíz esztendeje – magyartanári állását feladva -, némi örökség és már letudott bankhitel segítségével vásárolta meg és trendépítő műgonddal alakította ki népszerű belvárosi kávézóját.

Sorban jönnek a cimborák. Realista(43),  a fa- és építőanyag kereskedő, Művész(40),  a szabadúszó író és blogger, Pesszimista(51), a valamikori orvosi műszerész, mára kórházi gázszerelési vállalkozó, Rezignált(52), a pénzügyi- és mindenes tanácsadó, Kölyök(23), a különös tehetségű informatikus, egyben sokszoros stratup-os, valamint Sanyi bácsi(69), a nyugalmazott tsz-elnök, mára mezőgazdasági középvállalkozó, szóhasználata szerint vadkeleti farmer.

Italok sorjáznak ki-ki kedve szerint, s ma Optimista a szószóló, ahogy előző héten megegyeztek. Úgy gondolták, ez időtől nem csak parttalan és elfolyó baráti beszélgetést folytatnak, mint minden héten, hanem egy-egy olyan témát is kibeszélnek, amely mindannyiuk számára fontos-hasznos. A heti moderátor szakértőt is vendégül láthat asztaluknál annak érdekében, hogy a prezentált kérdésben segítségére legyen. Ezen a héten Optimista kapta meg a feladatot. Mutassa be hogyan lehetséges egy-egy vállalkozói ötletet megvédeni, akár közhiteles oltalom alá helyezni. S ha lehetséges, ebből számukra valódi hasznot elérni, de legalább megelőzni a károkozást harmadik személyek részéről.

Mielőtt Optimista belekezdett volna mondandójába, Sanyi bácsi figyelemre intette:

• Uraim! Én amondó vagyok, inkább legyünk egészségesek, csak keressünk minél többet!
• Mélyen egyetértek – így Optimista –, ezért is igyekeztem megfelelően felkészülni mára. Mint előző héten szinte mindannyian elmondtuk, sok olyan történet van mögöttünk, amikor más valósította meg ötleteinket, megoldásainkat. Talán csak röviden emlékeztetnélek benneteket esetemre, sajátos megoldásomra egy új forgácsolástechnikai eljárásnál, amelyet a multi megrendelőm részére alkalmaztam a neki sorozatban gyártott részegységnél. Az első szériát örömmel átvette, elkönyvelte az olcsóbb és jobb megoldást, majd soha többet nem jött hozzám. Betanítva embereit saját maga gyártotta le ezen túl az alkarészt. Sokmilliós, folyamatos megrendeléstől estem el, mert eszembe sem jutott, hogy az ilyen inkorrekt megrendelőktől megvédjem megoldásomat.
• Évek óta forgott fejemben egy filmötlet, mikor találkoztam az ismert producerrel – vette át a szót Művész -. Elkérte tőlem a szinopszist azzal, hogy segít megtalálni a pénzforrást a megvalósításhoz. Majdan csak akkor halottam róla, amikor elindult nélkülem a forgatás. Mi több, „jótevőm” saját nevén jegyezte novellámat. Perelni akartam, de nem akadt ügyvéd, aki sikerrel kecsegtetett volna. Hiszen bizonyítani elsőbbségemről, szerzőségemről semmit sem tudtam. Én naiv.

Ekkor toppan be Ügyvéd(45), aki mára vállalta a szakértő szerepét Optimista előterjesztéséhez. Kölcsönös bemutatkozások után helyet foglal a baráti asztalnál. Barista már teszi is elé saját, decensen dekorált koktélspecialitását, ezekkel a szavakkal:

• Házunk egyik italspecialitása kérem, kóstolja meg! Folyamatosan próbálok új és új ízeket keverni vendégeimnek, de néhány hét és a város számos helyén felkerül az itallapra, legtöbbször azonos elnevezéssel és persze tartalommal. Pedig uram, ez is egy innováció. Higgye el, van vele munkám!
• Naná, a tesztelés! – vág szavába Pesszimista. – Ebben segíthetek, hozz nekem is egyet!
• Mégis, mit tehetnék, hogy amit én vezetek be, az itt, csakis itt maradhasson? Tudjátok jól, hogy nálam minden egyes új ital új formát is jelent poharakban, kelyhekben, adjusztálásban egyaránt.

Ügyvéd egyelőre hallgat és kóstolgatja italát. Sanyi bácsi veszi át a szót:

• Nekem is van számos problémám a témában, például legutóbb is…
• Öreg ismerünk, te szabadalmaztatnád a búzát, a kukoricát, a rozsot, még a gyomokat is, csakhogy neked csengessen mindenki – jegyezte meg epésen Rezignált. - De elkéstél néhány tízezer évet.
• Nem rossz gondolat, de ezeknek vannak új termelési eljárásai, főként a GMO mindent felfalni igyekvő mezőgazdasági világában. Hiszen tudjátok, inkább legyünk egészségesek csak…
• keressünk minél többet – vágja rá a kórus.

Kölyök:

• Csak annyit mondanék, hogy én már legalább hétszer indítottam más-más szoftverrel új céget, kerestem befektetőt és legalább ugyanennyiszer találtam magam abban a helyzetben, hogy más keresett vele rakás pénz, én meg rabszolgaként, aprópénzért dolgozhattam neki, hogy működjön is az elgondolás.
• Öcsi – veszi át a szót Realista -, mint már annyiszor megállapítottuk, te egy Usein Bolt vagy startolásban, csakhogy mert nem várod meg a rajtjelet, időnek előtte kiugrasz. Mi más lehetne a retorzió? Már futásod előtt kizárnak a versenyből. Ezzel szemben nálam egészen más volt a helyzet. Országos cimborámmal megbízható és minőségi szállítói hátteret alakítottunk ki évek munkájával, ami a faiparban alapvető. Mígnem a „jóbarát” gondolt egyet-kettőt és kizárólagos szerződést kötött partnereinkkel a hátam mögött egy olyan cégre, amelyet titokban azalatt gründolt, míg látszólag nekem dolgozott. Majd egyik napról a másikra felmondott, és azóta is vígan használja a nálam tanultakat. Munkaszerződése persze, merthogy cimbora, nem terjedt ki az információlopásra.
• Ostobaságaitok történeteit hallgatom – folytatja Pesszimista -, mert ti semmit nem vettek papírra. Igaz, az sem véd meg manapság semmi aljasságtól, ahogy persze engem sem. Mintha mindent előre tudtam volna, az általam kialakított kórházi gázrendszerekre gondosan megkötöttem évekre előre a karbantartási szerződést, hiszen azért tudok felelősséget vállalni, amit magam csinálok meg. Itt pedig nagyon komoly a felelősség. Biztos ti is hallottatok már a kontárok okozta katasztrófákról. Mint tudjuk, a szerződések annyit érnek, amennyit a felek betartanak belőle. Sorban jöttek olyan kalandor-vállalkozók, akik sokkal, nagyon sokkal alám ajánlottak. Olyan vállalásokat tettek, amelyek a szakma alapvető szabályainak betartását sem tették lehetővé. Központi közbeszerzés természetesen őket választotta, s velem a szerződést számos kórház felrúgta, mondvacsinált okokkal. Most pedig ezek a rendszerek minden kötelező karbantartás nélkül üzemelnek évek óta, ha ugyan….
• Uraim – így az Ügyvéd – történeteik természetesen önök számára egyediek, de azt kell mondjam, nem különlegesek és nem ismeretlenek számomra. Sok úgynevezett kkv találkozott ezekkel a gondokkal. Nem tudok mindegyikre teljesen biztos megoldást javasolni, de a többségére mégis van eszköz, vannak eszközök az iparjog és a szerzői jog világában. Persze a szellemi alkotás végtelen sokféle lehet, ehhez igyekszik differenciált megoldásokat ajánlani az oltalmazás jogi lehetőségeivel a szabályrendszer. Az e téren laikusok általában a szabadalmat, esetleg az ipari mintát ismerik. Valóban ezek a jogi eszközök biztosítják a legerősebb védelmet, de általában a megszerzésük bonyolult, költséges és hosszadalmas procedúrát igényel, mi több, teljesen kiforrott nóvumot. Az üzleti élet pedig gyakran azonnali és lehetőleg egyszerű megoldást követel olyan alkotások részére, amelyek még nem teljesen készek, vagy csak rövid ideig fontosak az alkotónak. Ezek többsége pedig nem is ipari jellegű, hanem valamilyen szervezési vagy műszaki tanulmány (és egyéb mű, netán ehhez kapcsolódó jogi teljesítmény), avagy egy szoftver alapvetése, de akár valamilyen műalkotás. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett önkéntes műnyilvántartás, amely bizonyítási eszköz annak igazolására, hogy a szerző a sajátjaként nyilvántartásba tett alkotása a tanúsítvány kiállításának napján a beadott műpéldány szerinti tartalommal létezett. Ezt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál kell kérni, s pillanatok alatt, néhány ezer forint igazgatási-szolgáltatási díjért, minden további nélkül meg is lehet kapni. Mindössze a bejelentő cég, vagy magánszemély azonosságát vizsgálja a hivatal.
• Megcsináljuk oké, s lesz egy szép okmányunk? Milyen valóságos előnyeink származhatnak ebből? – kérdezi Pesszimista.
• Valóban, ezzel, mint jeleztem imént, mindössze azt bizonyíthatjuk, hogy alkotásunk adott időpontban létezett – válaszol Ügyvéd -, de ezzel a jogviták túlnyomó részének elejét vehetjük, amelyek az elsőbbség kérdését forszírozzák.
• További lépések? – Optimista kérdése.
• Ez már mindenki saját döntésén múlik, hogy az iparjogvédelem további lépéseit megteszi-e, vagy sem. Mindenesetre ezek kidolgozására ezzel az eljárással adott magának időt, s lehetőséget arra, hogy a létrejövő know-how, szabadalom, ipari minta valamilyen hasznosítási szerződés útján vállalkozása tőkéjét, értékét növelje, legálisan, a vagyoni értékű jog beemelése útján. Persze ennek az értéknek a validitása már az elérhető üzleti haszon mértékétől függ, amely jelentkezhet forgalomnövekedés, nyereségnövekedés, avagy költségcsökkenés formájában – válaszol Ügyvéd.
• Főnök úr, ma én fizetek – zárja le a nap „hivatalos” végét Optimista.