Mint szinte mindig, Optimista(49) érkezett elsőként a törzskávézójuk eldugott sarkában rezervált törzsasztalukhoz. Barista(38), a hely tulajdonosa, a pult mögül szeme csippentésével üdvözli, és egyben nyugtázza, hogy rögvest készül a szokásos kisfröccs. Optimista a rendszerváltás óta vállalkozó. Vállalata speciális alkatrészeket, részegységeket gyárt CNC gépekhez, főként multiknak. Végzettségére nézve gépésztechnikus, a gmk-s időkből fejlesztette cégét ma már tizenöt főt alkalmazó, stabil piacokkal rendelkező vállalkozássá. Néhány esztendeje fiával közösen vezetik a vállalkozást, aki mérnöki tanulmányai végeztével lépett be a cégbe. Optimista legszívesebben ma is inkább az esztergagép mellett állna, ha üzletfelei nem őt keresnék szinte minden felmerülő kérdésükkel.
Érkezik a kisfröccs Barista tálcáján, aki több mint tíz esztendeje – magyartanári állását feladva -, némi örökség és már letudott bankhitel segítségével vásárolta meg és trendépítő műgonddal alakította ki népszerű belvárosi kávézóját.
Sorban jönnek a cimborák. Realista(43), a fa- és építőanyag kereskedő, Művész(40), a szabadúszó író és blogger, Pesszimista(51), a valamikori orvosi műszerész, mára kórházi gázszerelési vállalkozó, Rezignált(52), a pénzügyi- és mindenes tanácsadó, Kölyök(23), a különös tehetségű informatikus, egyben sokszoros stratup-os, valamint Sanyi bácsi(69), a nyugalmazott tsz-elnök, mára mezőgazdasági középvállalkozó, szóhasználata szerint vadkeleti farmer.
Italok sorjáznak ki-ki kedve szerint, s ma Optimista a szószóló, ahogy előző héten megegyeztek. Úgy gondolták, ez időtől nem csak parttalan és elfolyó baráti beszélgetést folytatnak, mint minden héten, hanem egy-egy olyan témát is kibeszélnek, amely mindannyiuk számára fontos-hasznos. A heti moderátor szakértőt is vendégül láthat asztaluknál annak érdekében, hogy a prezentált kérdésben segítségére legyen. Ezen a héten Optimista kapta meg a feladatot. Mutassa be hogyan lehetséges egy-egy vállalkozói ötletet megvédeni, akár közhiteles oltalom alá helyezni. S ha lehetséges, ebből számukra valódi hasznot elérni, de legalább megelőzni a károkozást harmadik személyek részéről.
Mielőtt Optimista belekezdett volna mondandójába, Sanyi bácsi figyelemre intette:
- Uraim! Én amondó vagyok, inkább legyünk egészségesek, csak keressünk minél többet!
- Mélyen egyetértek – így Optimista –, ezért is igyekeztem megfelelően felkészülni mára. Mint előző héten szinte mindannyian elmondtuk, sok olyan történet van mögöttünk, amikor más valósította meg ötleteinket, megoldásainkat. Talán csak röviden emlékeztetnélek benneteket esetemre, sajátos megoldásomra egy új forgácsolástechnikai eljárásnál, amelyet a multi megrendelőm részére alkalmaztam a neki sorozatban gyártott részegységnél. Az első szériát örömmel átvette, elkönyvelte az olcsóbb és jobb megoldást, majd soha többet nem jött hozzám. Betanítva embereit saját maga gyártotta le ezen túl az alkarészt. Sokmilliós, folyamatos megrendeléstől estem el, mert eszembe sem jutott, hogy az ilyen inkorrekt megrendelőktől megvédjem megoldásomat.
- Évek óta forgott fejemben egy filmötlet, mikor találkoztam az ismert producerrel – vette át a szót Művész -. Elkérte tőlem a szinopszist azzal, hogy segít megtalálni a pénzforrást a megvalósításhoz. Majdan csak akkor halottam róla, amikor elindult nélkülem a forgatás. Mi több, „jótevőm” saját nevén jegyezte novellámat. Perelni akartam, de nem akadt ügyvéd, aki sikerrel kecsegtetett volna. Hiszen bizonyítani elsőbbségemről, szerzőségemről semmit sem tudtam. Én naiv.
Ekkor toppan be Ügyvéd(45), aki mára vállalta a szakértő szerepét Optimista előterjesztéséhez. Kölcsönös bemutatkozások után helyet foglal a baráti asztalnál. Barista már teszi is elé saját, decensen dekorált koktélspecialitását, ezekkel a szavakkal:
- Házunk egyik italspecialitása kérem, kóstolja meg! Folyamatosan próbálok új és új ízeket keverni vendégeimnek, de néhány hét és a város számos helyén felkerül az itallapra, legtöbbször azonos elnevezéssel és persze tartalommal. Pedig uram, ez is egy innováció. Higgye el, van vele munkám!
- Naná, a tesztelés! – vág szavába Pesszimista. – Ebben segíthetek, hozz nekem is egyet!
- Mégis, mit tehetnék, hogy amit én vezetek be, az itt, csakis itt maradhasson? Tudjátok jól, hogy nálam minden egyes új ital új formát is jelent poharakban, kelyhekben, adjusztálásban egyaránt.
Ügyvéd egyelőre hallgat és kóstolgatja italát. Sanyi bácsi veszi át a szót:
- Nekem is van számos problémám a témában, például legutóbb is…
- Öreg ismerünk, te szabadalmaztatnád a búzát, a kukoricát, a rozsot, még a gyomokat is, csakhogy neked csengessen mindenki – jegyezte meg epésen Rezignált. - De elkéstél néhány tízezer évet.
- Nem rossz gondolat, de ezeknek vannak új termelési eljárásai, főként a GMO mindent felfalni igyekvő mezőgazdasági világában. Hiszen tudjátok, inkább legyünk egészségesek csak…
- keressünk minél többet – vágja rá a kórus.
Kölyök:
- Csak annyit mondanék, hogy én már legalább hétszer indítottam más-más szoftverrel új céget, kerestem befektetőt és legalább ugyanennyiszer találtam magam abban a helyzetben, hogy más keresett vele rakás pénz, én meg rabszolgaként, aprópénzért dolgozhattam neki, hogy működjön is az elgondolás.
- Öcsi – veszi át a szót Realista -, mint már annyiszor megállapítottuk, te egy Usein Bolt vagy startolásban, csakhogy mert nem várod meg a rajtjelet, időnek előtte kiugrasz. Mi más lehetne a retorzió? Már futásod előtt kizárnak a versenyből. Ezzel szemben nálam egészen más volt a helyzet. Országos cimborámmal megbízható és minőségi szállítói hátteret alakítottunk ki évek munkájával, ami a faiparban alapvető. Mígnem a „jóbarát” gondolt egyet-kettőt és kizárólagos szerződést kötött partnereinkkel a hátam mögött egy olyan cégre, amelyet titokban azalatt gründolt, míg látszólag nekem dolgozott. Majd egyik napról a másikra felmondott, és azóta is vígan használja a nálam tanultakat. Munkaszerződése persze, merthogy cimbora, nem terjedt ki az információlopásra.
- Ostobaságaitok történeteit hallgatom – folytatja Pesszimista -, mert ti semmit nem vettek papírra. Igaz, az sem véd meg manapság semmi aljasságtól, ahogy persze engem sem. Mintha mindent előre tudtam volna, az általam kialakított kórházi gázrendszerekre gondosan megkötöttem évekre előre a karbantartási szerződést, hiszen azért tudok felelősséget vállalni, amit magam csinálok meg. Itt pedig nagyon komoly a felelősség. Biztos ti is hallottatok már a kontárok okozta katasztrófákról. Mint tudjuk, a szerződések annyit érnek, amennyit a felek betartanak belőle. Sorban jöttek olyan kalandor-vállalkozók, akik sokkal, nagyon sokkal alám ajánlottak. Olyan vállalásokat tettek, amelyek a szakma alapvető szabályainak betartását sem tették lehetővé. Központi közbeszerzés természetesen őket választotta, s velem a szerződést számos kórház felrúgta, mondvacsinált okokkal. Most pedig ezek a rendszerek minden kötelező karbantartás nélkül üzemelnek évek óta, ha ugyan….
- Uraim – így az Ügyvéd – történeteik természetesen önök számára egyediek, de azt kell mondjam, nem különlegesek és nem ismeretlenek számomra. Sok úgynevezett kkv találkozott ezekkel a gondokkal. Nem tudok mindegyikre teljesen biztos megoldást javasolni, de a többségére mégis van eszköz, vannak eszközök az iparjog és a szerzői jog világában. Persze a szellemi alkotás végtelen sokféle lehet, ehhez igyekszik differenciált megoldásokat ajánlani az oltalmazás jogi lehetőségeivel a szabályrendszer. Az e téren laikusok általában a szabadalmat, esetleg az ipari mintát ismerik. Valóban ezek a jogi eszközök biztosítják a legerősebb védelmet, de általában a megszerzésük bonyolult, költséges és hosszadalmas procedúrát igényel, mi több, teljesen kiforrott nóvumot. Az üzleti élet pedig gyakran azonnali és lehetőleg egyszerű megoldást követel olyan alkotások részére, amelyek még nem teljesen készek, vagy csak rövid ideig fontosak az alkotónak. Ezek többsége pedig nem is ipari jellegű, hanem valamilyen szervezési vagy műszaki tanulmány (és egyéb mű, netán ehhez kapcsolódó jogi teljesítmény), avagy egy szoftver alapvetése, de akár valamilyen műalkotás. Ezt a célt szolgálja az úgynevezett önkéntes műnyilvántartás, amely bizonyítási eszköz annak igazolására, hogy a szerző a sajátjaként nyilvántartásba tett alkotása a tanúsítvány kiállításának napján a beadott műpéldány szerinti tartalommal létezett. Ezt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál kell kérni, s pillanatok alatt, néhány ezer forint igazgatási-szolgáltatási díjért, minden további nélkül meg is lehet kapni. Mindössze a bejelentő cég, vagy magánszemély azonosságát vizsgálja a hivatal.
- Megcsináljuk oké, s lesz egy szép okmányunk? Milyen valóságos előnyeink származhatnak ebből? – kérdezi Pesszimista.
- Valóban, ezzel, mint jeleztem imént, mindössze azt bizonyíthatjuk, hogy alkotásunk adott időpontban létezett – válaszol Ügyvéd -, de ezzel a jogviták túlnyomó részének elejét vehetjük, amelyek az elsőbbség kérdését forszírozzák.
- További lépések? – Optimista kérdése.
- Ez már mindenki saját döntésén múlik, hogy az iparjogvédelem további lépéseit megteszi-e, vagy sem. Mindenesetre ezek kidolgozására ezzel az eljárással adott magának időt, s lehetőséget arra, hogy a létrejövő know-how, szabadalom, ipari minta valamilyen hasznosítási szerződés útján vállalkozása tőkéjét, értékét növelje, legálisan, a vagyoni értékű jog beemelése útján. Persze ennek az értéknek a validitása már az elérhető üzleti haszon mértékétől függ, amely jelentkezhet forgalomnövekedés, nyereségnövekedés, avagy költségcsökkenés formájában – válaszol Ügyvéd.
- Főnök úr, ma én fizetek – zárja le a nap „hivatalos” végét Optimista.
