auditur

Lehettem úgy tizenkét éves. Aznap kaptam meg a zsebpénzemet (mintegy 20 forint). Ebből vehettem 40 gombóc fagyit, vagy a trafikban tíz focista képet (nem dedikált, csak Albert, Bene, Fazekas, Szőke Pista, Kű, stb. - a stb-ben Varga Zoli és Puskás Öcsi bácsi valamiért nem lehetett, de elég nagy sztárok voltak előzők is - fekete-fehérben). Kanyarodtam is a trafik és a cukrászda felé, de a focipályát még megnéztem. Hát játszottak és hívtak a nagy fiúk. Persze elment az idő és aznap bent voltam a csapatban, játszhattam velük. A meccs végén kaptam egy ajánlatot a hangadótól (legyen a neve Ács Feri, inkább csak azért, hogy úgy láthassam ilyen időtávból visszafelé, hogy a "királytól", meg már ki is esett emlékezetemből valódi neve).: adj egy húszast, hiszen mezeket kell vennünk, mert jövő hónapban a kerületi bajnokságban indulunk és te is benne vagy a csapatban. Tán egy percig is gondolkoztam és adtam. "Ács Feri" ismert nagypályás volt a környéken. Kb. egy hónap múlva láttam újra, de még akkor is arra gondoltam majd szól, hív a nagyfiúk közé. Várom ma is a mezt, esetleg vissza a pénzemet, de leginkább azt: hív a nagypályára. Ez persze nem tanmese, csak egy emlék, arról, mi a helyzet akkor, amikor egy kispályás a nagypályások között szeretne játszani kivált, ha az ő mezükben.