Este, lehet tán tizenegy óra. Ülök a tv előtt, bár nincs bekapcsolva. Mellettem három telefonom, befejezném a napot, tehát némítva. Előttem a laptopom szintén kikapcsolva. Telefaxom házi irodámban csak vételre kapcsolva. Kutyáim jóllakatva, házukban. Asszony mellettem szunyókálva. Villany mindenhol lekapcsolva. Nem vagyok még álmos, nem alszom. Kezemben egy pohár bor. Mozi indul. Színes, szélesvás
znú, sőt 3D. Valaki - külsőleg nagyon hasonlít rám - a VB-döntőn gólt rúg, majd meghajol egy frakkos fogadáson és nyilatkozik a tematikus tv-nek legújabb matematikai mátrixjáról, hogyan is és mért is spekuláció a játékelmélet és persze miként érhető el az örök ifjúság. Boldog vagyok. Megboldogultam. Néhány órára. Hajnalban bekapcsol a tv, a telefon cseng, villog a laptop, ugat, harsog minden élőlény körülöttem. Felrévedek. Ja és éhes vagyok. Bolondulásig.
