Ez nem irodalom, sorry
Valahogy kurvára nincs kedvem,
nincs kedvem, nincs kedvem,
rímeket faragni,
jókedvvel
múzsákkal csevegni,
mindent beszopni,
ostobának lenni,
egy egyszerű, szellemi
szegénynek lenni,
s végképp,
testnedvből röhögni.
Az abszurdon túl vagyok,
már régen persze,
míg mások,
bizonnyal okkal,
csak idővel józanodnak,
de józanodnak.
Már érzem bennük
Ady keserét,
Attila dühét,
Márai gyertyafényét.
Üzent már Kossuth,
s fog-e megint?
Meddig leszünk szar a palánkon,
mit át meg át vernek?
Hazug, gonosz,
másképű,
gecik.
