Játszunk egyet?
Mikor még gyerek voltam
a felnőttekre úgy gondoltam,
ők csak azért vannak,
hogy engem mulattassanak,
kitalálnak ezt-azt, miegymást,
kedvembe járni füllentenek.
Vegyük mindjárt az elefántot,
aminek farka van elől-hátul,
ha elindulna haza vacsorázni,
önmagával fog vitázni?
Nagy sátorban mutogatták
a kitömött óriás bálnát,
fél óra míg körbejárták,
ha feltámadna és úszkálgatna,
miden híd alá beragadna?
Szembe jött egy barna ember
az első nemzetközi vásáron,
apám mondta ő egy néger,
sötét bőrű afrikai,
mosdatná őt Anyám keze,
máris makulátlan lenne!
Volt ott még egy vörös bőrű,
sátra előtt pipát füstölt,
fején madártollak, könnyen felismertem,
álruhás olvasmány ő,
a rendíthetetlen, bölcs, Nagy Medve.
Karácsonykor Jézuska csengetett,
türelmetlen kutattam a fa alatt,
kerestem a csodákat,
s kerek szemekkel megleltem
levélben kért kívánságaim,
ahogy tegnap is, az ágy alatt.
Vonatunk hosszan időzött az állomáson,
ablakommal szemben tábla,
rajta létezhetetlen városnév: Almásfüzitő,
és én rögtön tudtam ez Walt Disney,
itt lakik, Mickey egér és Donald kacsa.
Nyáron nyaralván,
fontos ügyben anyám
szobaajtaján kopogtattam,
nem nyílt, ahogy szokott,
türelmetlen toporzékoltam,
furcsa kis sikolyokat hallottam,
majd apám keze nyúlt ki a résen,
felém egy nagyobb címletű
bankót nyújtott.
Megörültem és rohantam messze,
ha kiderülne csak viccelne.
