auditur

• Öt percünk van önökre – intett a cég egyik vezetője a négy fiatalember felé.

• Igyekszem. Készítettünk egy rövid prezentációt, ezt szeretném bemutatni az uraknak – így a fejlesztő csapat szószólója.

• Ha öt mondatban el tudja mondani, csak akkor kezdjen bele – szólt a tolókocsiban ülő és láthatólag nagyon beteg nagyfőnök – nekem ennyi elég, hogy lássam érdekel-e a projektjük bár azt hiszem, nem fog.

• Két éve dolgozunk rajta sajnos öt mondatban lehetetlen minden fontos részletet elmondani.

• Részletek nem érdekelnek, mindössze elvek, célok, eredmények. Nincs másra időm, viszontlátásra uraim – s azzal megfordítja elektromos székét a láthatólag haldokló öreg nagyfőnök.

• Kérem, várjon! Várjon, egy pillanatig – áll föl székéből a csapat kreatív mérnöke – van ön számára öt mondatom!

• Most már csak öt tőmondat – fordítja vissza székét a boss – kezdje!

• Tervezetünk egy virtuális időgép!

• Egy – számol vissza főnök.

• Üzenet a jövőbe. Egyedi feltörhetetlen kóddal. Jövőbeli saját magának, vagy célzottan bárkinek, vagy mindenkinek.

• Ez eddig kevés, de van még egy mondata.

• Bárkit beültetünk az időgépbe, persze csak virtuálisan – préseli ki kétségbeesett utolsó gondolatát az ifjú mérnök.

• Ez már bővített mondat volt. Nem érdekel – és most már ellentmondást nem tűrően fordítja meg elektromos székét a joystick-kal az öreg.

• Viszontlátásra uraim, ennyi – tereli ki a fejlesztő négy csalódott fiatalt a menedzser.

• Uram, itt van az orvosa – lép be az asszisztens a kiürülő irodába.

• Pár percet várjon – kormányozza székét a főnök íróasztalához és bekapcsolja gépét. Előkeres egy titkos aktát és átmásolja egy külső adathordozóra. A drive-ot kabátja zsebébe csúsztatja, majd kiszól az asszisztens hölgynek – Hívja fel az iménti fiatalembereket és hívja be őket holnap tizennégy órára hozzám. Addig senkit nem akarok látni! Az orvost pedig elküldheti. Már nincs rá szükségem – hangja állapota ellenére igen határozott.

Másnap a négy fejlesztő rendkívül izgatottan érkezik meg az előszobába, fél órával előbb a megadott időpontnál. Az asszisztens invitálására helyet foglalnak, de szólni sem mernek, csak várakozón kíváncsi tekinteteik keresik néha egymást. Amikor a fali óra éppen délután két órát mutat, egy sztentori hang szólal meg az asszisztens intercomján:

• Engedje be őket!

A már ismerős nagyfőnöki szobába lépnek egyesével, ahol az íróasztalra támaszkodó háttal álló és hátával is erélyt sugárzó alak fogadja őket. Határozott karmozdulattal kínál helyet. Hangtalanul helyezkednek el, perceknek érzik a feszült várakozást. A férfi, még mindig háttal szólal meg:

• Tegnap én is csak tőmondatban válaszoltam önöknek, amikor projektjüket elutasítottam. Azt mondtam, nem érdekel, de valamit nem tettem hozzá. Tegnap nem érdekelt, de ma már igen. Finanszírozom a munkájukat és én vagyok az első megrendelőjük. Az asztalon van a drive, az üzenetem, amit a rajta lévő információval, a pontosan megadott időpontban és helyre kérek továbbítani – mondta a még mindig háttal álló fiatalos és elegáns férfi – a megbízásomért annyit kérnek, amennyi szükséges. Még ma átutalom az összeget.

• Uram - áll fel bizonytalanul a csapat pénzügyekért felelős tagja – nagyon hálásak vagyunk nagylelkű megbízásáért, de nem tudjuk teljesíteni. Elgondolásunk csak fejlesztési tervezet és még idő kell ahhoz, hogy elfogadjunk egy ilyen megbízást. Az igazság az, hogy nem is tudjuk pontosan mennyi idő. Most azt gondoljuk hónapok, talán egy év, s nem is garantálhatjuk a sikert.

• Garantálniuk kell, mert szerintem önök képesek rá – még mindig háttal a férfi.

• Mi csak egy fejlesztéshez kértünk anyagi támogatást egy olyan fejlesztéshez, amelyben egyelőre semmilyen eredmény nem biztos – így a bizonytalanul szóló ifjú mérnök, láthatólag idegesen.

• Szavaik alapján azt kell gondolnom, nem tudják mire vállalkoznak.

• De, de, dehogyisnem tudjuk, csak még a munka elején vagyunk és sok nyitott argumentum van a fejlesztésben – már bizakodóbban a marketing és értékesítési ügyekért felelős társ – ezért jöttünk önhöz, aki már nagyon sok lehetetlennek tűnő projektet megsegített és sokat sikerre vezetett.

• Bízom magukban. Hatvan napot kapnak a rendszer kifejlesztésére és üzenetem elküldésére. Vállalják? Még egyszer nyomatékosítom, anyagi probléma nem lehet.

• Nagylelkű ajánlata megtisztel, de a hatvan nap biztosan nem elegendő. Ennyi idő alatt biztosan nem tudjuk megcsinálni, bárhogy is bízik bennünk, ilyen feltételekkel nem vállalhatjuk, bármilyen fontos is számunkra az ön támogatása. Őszintén ezt kell mondanunk!

• Azt mondtam, hogy bízom magukban? Tévedtem. Nem bízom magukban – mondja a nagyfőnök és egy kecses lendülettel szembefordul – tudom, hogy megcsinálják és bizonyítani is tudom, működni fog a rendszerük két hónapon belül.

Az elképedő négy fejlesztő barát látszólag ugyanazzal a nagyhatalmú férfival áll szemben, aki tegnap még haldoklott és elutasító volt, csak most legalább harminc évvel fiatalabban, egészségesen, fitten.

• Vállalják?

A történet ekkor kezdődik.