Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a csapatot, akik kitörő örömmel fogadják. Közli velük, hogy már most rossz irányba indultak, Tizedes úr ezért jött utánuk. A frontvonal másik oldalára nem a fronton át vezet az út. Még jó, hogy megjött az eszetek, mutat magára. Nélküle a küldetés mielőtt megkezdődne, befejeződne. Arra megyünk, mutat ellenkező irányba.
- Első: átöltözni, második: járművet cserélni. Irány a kastély arra, harminc kilométerre, amelyet Albert mutatott a nyilasoknak! Közben felvesszük Albertet is.
- Van terved?
- Még nincs, de tizedes úr gondolkozik. Mindenesetre nincs kedvem a golyózáporban ruszki járművel, ruszki fegyverekkel agyonlövetni magam mielőtt megnyerjük nekik a háborút.
Vitatkoznak, hogy nem ezért engedték őket szabadon, nem ezt ígérték, Eduárd hivatkozik a becsületre meg, hogy nekünk, magyaroknak is ott kell lennünk, amikor elkezdődik valami új. Grisa pedig a parancsra hivatkozik…
- Uraim - mondja a tizedes - nyugi. Megnyerjük nekik a háborút, de a magunk módján és semmiképp úgy, hogy hősi halottak leszünk. Inkább olyan hősök, akik majd át tudják venni méltó jutalmukat. Élve. És azt ilyen módon és tárgyilagosan nézve, még élvezhetik is. Irány a kastély!
Albertet a ruszki kantinban találják, mint aki méri a katonáknak a vodkás teát. Mennünk kell, mondják neki, de Albert még visszamegy a raktárba és kihoz egy láda vodkát. Érdeklődésükre elmondja, hogy ezt megmentette a rezervába és még jól jöhet.
- No de mit mértél nekik? Egy kis hagymát a teába, ezek úgy is gyorsan továbbmennek. Még nem volt reklamáció.
- Na de Albert!
- Mindent megteszünk.
Ugrás a járműbe, tovább… Fenyegető, félig borotvált és szomjas ruszkik között.
Hátország. Ismét az autószerelő segéd faluja. Az autószerelő mesternél. Valami vicces párbeszéd után jármű csere és felveszik a segéd srácot is. Továbbá szereznek német egyenruhát. Más nincs. Irány az Andrássy Kastély, biztos üres és ott tizedes úr nyugodtan gondolkozik.
A kastély, amely a folyton változó frontvonalban van persze nem üres. Óvatosan derítik fel. Bent civil ruhában a teljes német egység az eszékes SS Obersturmbannführerrel az élen. Éppen lakmározik miközben hajbókol neki Gutnacht SS altiszt. Tizedesék felmérik a helyzetet:
- Edukám te jössz, hisz beszéled a sógorok nyelvét. Kíséreted Fekete és Gáspár, nekik kuss. Többiek hátul, mi vagyunk a német kommandó. Grisa elvtárs megint fogoly. Albert, mint aki ismeri a kastélyt kollaboráns civilként, velünk – így a Tizedes.
Eduárd behatol. Az SS főnök – civil ruhában - evés közben fogadja, de mikor meglátja, hogy németek jönnek, Heil Hitlerrel köszönti Eduárdot és leleplezi magát. Eduárd leteremti, hogy nem harcolnak a végsőkig és bejelenti, hogy a kastélyt lefoglalja, mivel egy különleges egység parancsnoka, aminek eminens feladata, hogy a pincében elrejtett csodafegyvert aktiválja a végső esetben. Ez most a végső helyzet. Még azt is kifejti, hogy a háború kimenetele rajta és egységén múlik, mivel az oroszok már itt vannak, sőt bekerítették őket. SS Oberst kiadja a parancsot, átöltözni és átadja a parancsnokságot Edunak. Eduárd behívja egységét és átveszik a kastélyt, leküldi a csodafegyverhez embereit, míg a németeknek kijelöli a konyhát átmeneti tartózkodási helyül, figyelmeztetve az SS Oberstet statusukra, de róluk majd később határoznak, mint árulók felett.
Ekkor az SS Oberst négyszemközti kihallgatást kér, ahol közli Eduárddal, hogy ők azért vannak még itt, a frontvonalban, mert nekik is különös megbízatásuk van. Németországba kell szállítaniuk a szintén a pincében elhelyezett Ukrajnából megmentett aranykészletet. Itt kell bevárniuk a német különleges egységet, hogy átadhassák nekik. Azért is vannak itt, mert innen csak egy kilométerre van egy leszálló pálya és minden pillanatban megérkezhet az egység. Edu hamar kapcsol. Közli vele, hogy ők a különleges egység, akiknek át kell adniuk a készletet, hiszen ez a másodlagos ok, amiért ideparancsolták őket. Az Ön küldetése ezzel véget ért. Tegyék, amit parancsol, mert ezen múlik a háború végkifejlete. SS Oberst hálás, hogy vége veszélyes küldetésének és most mi az újabb parancs? Edu jelzi, hogy később eligazítást kér, addig is:
- Minden német a konyhába!
Ott persze Albert egyedül van és kissé bizonytalan mit tegyen velük, de – jobb híján - gyorsan kiadja a parancsot, hogy főzzenek teát és szerezzenek lekvárt a süteményhez. SS Oberst beküldi a spejzba Gutnacht-ot kompótért, ahol Grisa már elrejtőzött. A német altiszt észreveszi és fejvesztve rohan vissza. Suttogva-rémülten jelenti az Oberstnek, hogy
- Az oroszok már a spájzban vannak!
- Was?
- Az oroszok más a spájzban vannak!
- Alarm - kiáltja Oberst - és az összes német lelép, mint a villám.
Hőseink összejönnek a hallban, ahol Fekete kérdezi Tizedes urat:
- Mit tetszett csinálni?
- Én? Semmit.
Ekkor Albert válaszol:
- Esetleg annyi történt, hogy a németet elküldtem a kamrába, ahonnan rohanva jött vissza, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Ezt, már a tisztelt ellenség úrral (rámutat a közben belépő Grisára) előre megbeszéltük. Tanulva Tizedes úr korábbi eljárásából.
- Albi, te igen tanulékony vagy (veregeti meg Tizedes Albi vállát).
Albi csak mosolyog. Ezután Eduárd részletesen tájékoztatja őket a pincében elrejtett aranykészletről.
- Na de most rendezzük be a főhadiszállást, és készítsük el a haditervet. Tizedes úr gondolkozik - gyújt rá egy, Albi által felszolgált nemes szivarra a rezervából Tizedes.
