Gáspár az új esztendő első napjának hajnalán utolsó fahasábjait rakta be sparheltjének pislákoló zsarátnokjára. Kishamar fellángolt a gyengülő parázs. Hőjénél fel tudta melegíteni a kanna vizet reggeli teájához. Zománcos bögréje aljába a közeli erdei tisztáson gyűjtött zsurlófű morzsalékot szitált, majd felöntötte a kannában forró vízzel. Családja még az igazak álmát aludta közös ágyukban, ahol esténként egymás mellé heveredtek, melegítve testhőjükkel a középre feküdt két lányt, jobbról apával, balról anyával. Magukat gondosan betakargatva naplemente után a valahonnan örökölt, elromlott, elkopott zippzárú méretes hálózsákjukkal. Gáspár ritkán aludt el a többiek előtt, mert azon gondolkodott félálomban, hogyan tudná a hosszúnak ígérkező tél során melegen tartani, legalább éjszaka, családját. A megoldást ezidáig nem lelte mert az álom mindig előbb találta meg, mint a megoldás, s ébredéskor sem jött rá mit tegyen, mit tehet.
Most is ezen agyalt, midőn – szokás szerint – sok forgolódás után kiszállt az álom szeméből és miután gondosan betakargatta a lányokat, kicsoszogott a konyhába, hogy felizzítsa a pislákoló zsarátnokot. Szociális fája a mai nappal elfogyott, az erdőben nem gyűjthet fát, tüzelőt, mert az lopás és elkobozzák a helyi erdőtulajdonosok emberei, s talán még eljárást is indítanak ellene.....
Lassan kortyolgatva itta a forró erdei füves teát, majd felkerekedett, hiába volt hajnali idő, barátja Vendel már biztosan ébren van és vele megbeszélheti problémáját, neki mindig vannak használható ötletei.
Vendel álmos szemeit dörzsölgetve jött ki a Gáspár közeledtét éles kutyaugatással kísérő barátja elé. Vendelnek mindig vannak jó ötletei, így most is: ha fa kell neked Gáspár, hát szerzünk, pár napja megbízott a polgármester, hogy a faluszéli dácsája előtti elszáradt hatalmas fűzfát vágjam ki. Azt is mondta, hogy a kivágott faanyag az enyém lehet. Ha segítesz kivágni, akkor felezünk. Gáspárnak tetszett az ötlet és mindjárt kért is egy fejszét barátjától, aki – mint jó barát – szintén magához vett egy baltát. Hamarost kiértek a falu szélére.
A polgármester akkor – hisz újév napja volt – nem tartózkodott kúriáján, hanem városi háza hálószobai ágyában fordult egyik oldaláról a másikra, ahogy az egész falu még az igazak álmát aludta az előző napi évbúcsúsztató dinom-dánom kiheverése okán.
A falu szélétől hosszú járásra volt a polgármesteri nemrég épített korszerű, dizájnos kúriaépület a falu központjától, így hamar megindított, dühödt bár nem túl szakszerű műveletük fejszecsattogása senkit nem zavart álmában, amely igaz a bőséggel fogyasztott malacpecsenyék és ráöblített italok hatását kiheverendő igen-igen mély is volt.
Azonban a barátok nem jól mérték fel erejüket, s a méretes évszázados fa törzsének fejsze általi kivégzésében jelentősen kifáradtak. Mit tehettek volna? A homlokát törölgető Vendel javaslatát - hogy majd másnap jókor folytatják a melót, hiszen az óriási fa nem megy sehová holnapig – Gáspár is megfogadta, már csak azért is, mert torkuk jelentősen kiszáradt. Ezért, és munkálatuk jutalmaként egyaránt vállukra vetették szerszámukat és elindultak meglátogatni az időközben bizonnyal kinyitott falu kocsmáját, egy-két fröccs erejéig, amelyeket persze Gáspár fizet, hiszen a projekt ötletadója, említette meg Vendel, megérdemel ennyit.
Felkerekedtek hát a kocsma irányába – Gáspárnak sem volt ellenére, mert a fejsze szinte kihullott kezeiből a megfeszített munka következtében – s fizetett örökös barátjának egy-két fröccsöt utolsó pénzéből. Na, de Vendel sem akart adós maradni, hiszen a faüzleten mégis csak közösen osztoznak. Így hát néhány fröccsöt ő is szponzorált. Ilyen módon telt el számukra újév napja, amely aztán korán rájuk esteledett, téli idő lévén. Midőn a kocsma zárásakor elváltak útjaik s ki-ki hazafelé vette útját, megegyeztek, holnap hajnalban befejezik a rájuk bízott fakivágási munkát és megosztják a rezsicsökkentésre alkalmas elsőosztályú, száraz tüzelőanyagot, ahogyan még az új esztendő első óráiban barátian megegyeztek.
Gáspár otthon boldogan zuhant ágyába, azzal a meggyőződéssel, már eztán nem kell tovább fáznia családjának, hiszen az óriási faanyag ráeső része is elég tüzelőt biztosít egész télire. Mély álomba merült, most még hamarébb, mint családja nő tagjai, mert végül is megtalálta a megoldást hetek óta nyomasztó dilemmájára . Olyan mély álomba, ami már hónapok óta elkerülte őt a közös hálózsák alatt.
Éjszaka hatalmas szélvihar kerekedett, oly hatalmas, amely átfútta Gáspár vakolatlan házának falait, de Gáspár nem ébredt fel mély másnapos álmából, csak mikor tűzoltó autók visítása és kisvártatva Vendel barátja kitartó dörömbölése kiparancsolta közös ágyukból.
Ébredj Gáspár, ébredj! A polgi házára rádőlt a korhadt fűzfa és beroggyantotta annak tetejét, mennünk kell menteni, ami menthető, nekünk is! Kiabálta Vendel a portája előtt. Gáspár az elsöprő szélviharban alig tudott kivánszorogni az utcára barátjához Miután megértette a helyzetet, mindketten lóhalálában futottak a polgi ingatlanjához, ahol azt látták, hogy a kigyengített törzsű hatalmas fa ráomlott a polgármester napelemes tetejű házára, darabokra törve azokat, sőt még a régi diófából faragott berendezést sem kímélte. Egy-kettőre átlátták a helyzetet és serényen segítettek menteni a menthetőt. Egész nap a tűzoltók keze alá dolgoztak eltakarítani a romokat, mint jó polgárokhoz illik.
Szorgos munkájuk jutalmaként megkapták a kidőlt fát, amit még a helyszínen felhasítottak tüzelőnek a tűzoltó szerszámok és a tűzoltók segítségével. Egykönnyen kerítettek lovas fuvart és ki-ki hazaszállítandó saját fűtőanyagát. A mentőalakulatok és a lovaskocsik távozásakor a polgármester tanácstalanul csóválta fejét és tanakodott magában értetlenül: miért éppen aznap fordult ki gyökerestül az a száz éve szilajul álló fa?
Gáspár azon a télen nem szenvedett már semmi hiányt a tűzifában. Bár ezen az is segített, hogy a tél viszonylag enyhe maradt. Napra-nap sikerült éjszakára jól bedurrantani a konyhai sparheltot. Szerencsére hasonló vihar sem kerekedett többé azon a télen, azon a tájékon.
Újévi akciójukról soha többé nem ejtettek szót Vendel és Gáspár, bár naponta találkoztak, szokásuk szerint, a falu ivójában szolídan fröccsözgetve, ha került erre pénzük, megbeszélve a világ és a falu fontos dolgait. Már amelyekről hallomást szereztek, szerezhettek......
