Karajos Gáspár
Tulajdonképpen Karajos Gáspárban hónapok óta felmerült a bosszú szándéka, de a mikéntjére csak három napja talált olyan megoldást, amely kielégítette, mi több boldoggá tette, s leginkább kivitelezhetőnek látta. Terveket szőtt a polgármester lelövésére, de sehogy sem tudott megfelelő fegyvert szerezni. Megpróbált fondorlatos módon informálódni ennek mikéntjéről a kocsmában. Álcázott kérdéseket tett fel mindennapos szesztestvéreinek. Mint például: mivel lőtték le Kennedyt, mit talált fel Kalasnyikov, vagy micsodák és galambok a híres regény címe? Csak egy alkalommal kapott valamilyen választ midőn, Tóth Vendel komája kijelentette szándékát a válaszra, amennyiben meghívja egy házmesterre. Kihozta az italt és türelmetlenül várta a választ. Tóth Vendel felemelte jobb keze mutatóujját jelezvén, nagy igazságok fogják elhagyni száját, de elébb megízlelné a fröccsöt. Megízlelte fenékig, majd eképpen szólott: tököm essen a galambokba, én e címmel írnék szózatot, örökösen felzabálják a csirkéim elől a kiszórt tengerit! Karajos Gáspár mindebből két következtetést vont le. Egyrészt Tóth Vendel töke nem megfelelő fegyver a galambok ellen, kivált nem megfelelő céljához, másrészt a fröccs ára kidobott pénz volt. Több elherdálni való pénze nem lévén a lelövési szándékot megfelelő információ híján, elvetette.
Karajos Gáspár, amúgy békés ember volt. Például sosem vonta kérdőre az asszonyt, hogy közösen nevelt öt saját gyerekük közül miért van háromnak éjfekete, a két legfiatalabbnak tejfel szőke haja. Évek óta szájától vonta el a mindennapi fröccsözést, hogy etesse, s iskolába járassa a nagyobbakat. Egyre nehezebben, egyre csökkenő bevételei mellett. A családi pótlékból és három éve a közmunkáért járó némi pénzből. Hetente négy napot a polgármester földbirtokán végezte a napszámosi munkát, s két napot a város sportpályáján dolgozott, mint pályamunkás.
Mást gondolt. Jobbat, tudván, tudva, hogy napjaink fétise a marketing. Ennek megtestesülése pedig a gigant poszter. Természetesen arra pénze nem volt, hogy ilyet béreljen, még akkor sem, ha nagystílű kedvezményt tudna kialkudni a faluszéli posztamens tulajdonosától. Nem beszélve arról, fogalma sem volt ki az. Bár eszébe jutott az a megoldás, hogy üzenetét festékszóró általi illusztrációval tegye közzé, mégis ennél hatékonyabb figyelemmaximálási megoldásra jutott.
Tervét a falusi stadion átadási ceremónia napját megelőző éjszaka hajtotta végre. Mint mindig, rá bízták a futballpálya gyepének nyírását. Egész éjjel dolgozott a falu fűnyírásra alkalmazott kistraktorjával. Vonaltól vonalig járt, hol mélyebbre, hol magasabbra állítva a nyíró előtétet. Végül a mélyebb részeket gondosan befedte a levágott szecskával. Elégedetten tért nyugovóra az éj maradékában, s korán reggel elsőként érkezett a pályára, hogy beállítsa a pályára vízpermetet szóró locsolórendszer fejeit, ahogy az minden meccs előtt kötelessége volt. Mindössze a víznyomást ezúttal maximumra állította.
Hamar gyülekezni kezdett az átadásra a megyei előkelőség, s még a kormány részéről is érkezett celebritás, hogy egyrészt átvágja a nemzeti szín szalagot, másészt jó étvággyal elfogyassza a klubház előtti tucatnyi kondérban már rotyogó birkapörköltet. Az új lelátón foglalták el helyeiket, hogy mindent jól lássanak. Természetesen némi jóféle pálinka formájában elfogyasztott welcome drink után. A polgármester a pálya szélén felállított mikrofon elé állt, hogy megkezdje hálával teli beszédjét. Hálával a pénzt adó kormányzat és megyei elnök felé, s nem kis részben saját maga felé.
Karajos Gáspár ekkor indította el a locsolórendszert, amely magas sugárban lövellt ki az előre pontosan beállított szelepekből. A polgármester pillanatok alatt bőrig ázott, a hangosítás csak sípoló és nyekergő hangokat lövellt a térbe, míg a pálya közepén a nyomás elsöpörte az üzenetet addig leplező levágott szecskát.
Néhány perc múltán az ünneplő tömeg az új fedett lelátóról tökéletesen kivehetően ezt olvashatta a focipálya felújított, alulról fűthető gyepének közepén, méteres betűkkel:
FÁK YÚ POLGÁRMESTER!
Karajos Gáspár angol tudása hagyott némi kívánnivalót maga után. De ezt ő nem tudta. Elégedett volt.
