Lehet a víz az úr
Nyolc éve halljuk az elmúlt „nyóc” év hibáit! Ugyan arról semmit, hogyan javítanák ki! Vagy, - hisz volt idejük legalább ugyanannyi - miként javították ki. Ha azt tették volna, és netán igaz is lenne, meglehet, rájuk szavaznánk. Mert nyolc éve ígérték ezt teszik, s a nagy(on) nagy többség (el)hitte, hogy így is lesz. Nem tették. Sem kicsit, sem nagyon, leginkább sehogyan. De az eltökéltséget, a szándékot, a háborúba menést, azt igen, folyton-folyvást. Az (akkori) nagyon nagy többség - félúton - elhitte, majd eztán teszi, mert az első négy hosszú évig más dolga volt az ígérőknek. Ki kellett építeniük a kereteket. Mindezt azért, legyen módjuk hatni, alkotni, s leginkább gyarapítani (már látjuk-tudjuk jól mit). Híveik bíztak, sőt ennél több, még mindig hittek. Így, hát azt is elhitték félúton, négy esztendő múltán, hogy: folytatjuk! Már azt ugyan nem tudta a hites nagy többség: mit folytatnak, holott minden eszköz, rendelkezésükre állt: pénz, paripa, posztó, azonban javítás, változás nem történt, de mint, igaz hívőktől elvárható, reméltek és bíztak. A (marketing alapon) nagyon nagy többségben lévők, akik akkor már nem is voltak (valóságosan) se nagyon, se kicsit többség. Persze ezt ők, a jól szervezett kisebbség, nem tudták. Napra nap láthatták minden elérhető médiában: értük történnek a dolgok, nem miattuk. Ők a nemzet, aki semmiképp nem lehet ellenzékben. Csak soha nem tudhattuk meg a tényleges többség, nyolcmillió ember, nyolcmillió magyar ember hol is van, kik is ők valójában, ha nem a nemzet?
Így telt az utolsó nyolc év. Nyolc év, egy emberöltő tizede (optimistán mérve). Ki a fiatalságát, ki termékeny idejének jó részét, ki élete végének még élhető (élvezhető?), nyolc évét adta. Illetve dehogy adta, elvették, einstandolták, elrabolták. Valójában ez a valódi lopás! Ez az embertelen korrupció! Meglehet minden rablott vagyon visszaszerezhető, az ország offshore-ba ki nem vihető, legfeljebb kis része. Bizonnyal nem lesz könnyű munka, de talán kivitelezhető, talán. A normalitás, a társadalmi szerződés visszaállítható, megköthető újra. Az elorozott nyolc év vissza nem adható, vissza nem vehető. Ez a történelmi bűn. Nagyobb bűn minden más törvénytelenségnél, törvényesnek álcázott rablásnál. Ez már soha nem reparálható.
Akad azonban egy ennél is nagyobb bűn, s ez már a miénk, közös bűnünk, ha elkövetjük. Visszaesőként, bűnszövetkezetben, halmazatban! Ha adunk még nekik négy évet! De ezután már bíráink gyermekeink, unokáink, sőt későbbi utódaink lesznek. S ők nem bocsájtanak meg, nem tehetik! Önmagunknak még adhatunk feloldozást. Már tudjuk hogyan.
