Kicsit félve osztom meg gondolataimat, amelyek tán szentségtörők, de talán helyénvalók. Első alapvetésem: amióta tudjuk, hogy olimpikonjaink milyen jutalomban részesülnek szereplésük jutalmaként, úgy tűnik fel sokkal kevesebb a lájkolás. Talán ennek valami oka lehet.
Második alapvetésem: a sportolók a világ valamennyi sportolója, közreműködők egy világszintű üzlet megvalósításában. Ennek az üzletnek a tulajdonosa a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az üzlet volumene alsó hangon 5 milliárd dollár. Részt vesz mintegy 10-12 ezer sportoló, vagyis fejenként közel félmilló dollár tiszta bevételt hoznak, még az utolsó helyezettek is. Költség semmi, hiszen az ottlétet a nemzeti bizottságok, vagyis az adófizetők finanszírozzák.
Harmadik alapvetésem: Minden sportoló kivétel nélkül, rendelkezik munkaszerződéssel, vagyis az egyesület megfizeti a munkáját a felkészülés során. E szerződésekben pedig nem szerepel az a kitétel, hogy olimpiai érem (helyezés) esetén kap-e és mennyi többletjuttatást, vagyis prémiumot. Persze ezt akár lehetne is előre rögzíteni, de semmiképp sem utólag, annak elismeréseként, hogy hoztak-e elismerést, vagy sem. Gondoljunk bele milyen munkaszerződés az, amely ezt a tételt nem rögzíti előre, nem mondja ki mennyi a jutalma a gyorsabb, vagy minőségibb munkának. E nélkül kiszolgáltatottjai lennénk a munkaadónak, akinek utólag kénye kedve dönti el mennyi a bér, jutalom, bérkiegészítés.
Természetesen mondhatja azt a munkaadó, hogy az utólagos prémium a nyereség függvénye. De hol van ez a nyereség? A NOB-nál. Vagyis ott a bevétel, ott a nyereség. Akkor miért nem a NOB fizeti a munkásait, akik megszerzik, biztosítják a bevételt? Miért a nézők (adófizetők), akik már megváltották a bevételt azzal, hogy fizetik a sportolók felkészítését (miért is?), kifizetik a televízió szolgáltatást, stb?
Továbbá végül is mindent fizetnek és rendelnek aranyérmeket, amelynek haszna - persze itt az anyagi haszonra gondolok kizárólag - egy nagy nemzetközi szervezetnél csapódik le. Ne dugjuk fejünket a homokba. Ez ismét egy olyan üzlet, amely esetén a hasznot elkönyvelőnek, gyakorlatilag semmi költsége.
Köszönetet pedig a finanszírozó eddig nem kapott, csak a közvetítő: a kormány. Eddig egy szóval sem hallottam, köszönet az adózóknak (is). Aki persze fizet mindenért és jót könnyezik a Himnusz alatt. Ne kérdezd, hogy kiért szól a harang.
Természetesen mondhatja azt a munkaadó, hogy az utólagos prémium a nyereség függvénye. De hol van ez a nyereség? A NOB-nál. Vagyis ott a bevétel, ott a nyereség. Akkor miért nem a NOB fizeti a munkásait, akik megszerzik, biztosítják a bevételt? Miért a nézők (adófizetők), akik már megváltották a bevételt azzal, hogy fizetik a sportolók felkészítését (miért is?), kifizetik a televízió szolgáltatást, stb?
Továbbá végül is mindent fizetnek és rendelnek aranyérmeket, amelynek haszna - persze itt az anyagi haszonra gondolok kizárólag - egy nagy nemzetközi szervezetnél csapódik le. Ne dugjuk fejünket a homokba. Ez ismét egy olyan üzlet, amely esetén a hasznot elkönyvelőnek, gyakorlatilag semmi költsége.
Köszönetet pedig a finanszírozó eddig nem kapott, csak a közvetítő: a kormány. Eddig egy szóval sem hallottam, köszönet az adózóknak (is). Aki persze fizet mindenért és jót könnyezik a Himnusz alatt. Ne kérdezd, hogy kiért szól a harang.
