Most ki. Nagy II. István, aki akkor volt labdarúgó, amikor a Népsportban úgy mentek le a tudósítások, hogy a végén az olvashattad: vezette: Kállai - most nem jut eszembe a fílmbeli neve Kállai Ferencnek - (jól). Pista Bácsi (még később Pista bá) volt első edzőm, 70-71-ben, Csepelen. Már akkor rém öreg volt, kb. annyi, mint én most. Vitte a serdülő 2-őt. Edzés után nagy ládában zacskós kakaót és
vizes kiflit hozott (felesége a csepeli 2-es közértben dolgozott). Szerintem saját pénzéből. Jött hozzánk és mindenkihez a csapatból, családlátogatásra. Akinek romlott a tanulmányi eredménye, annak meglátogatta iskolai osztályfőnökét. Seggbe rúgott, ha az edzésen ziccert rontottál. Elment érted, ha nem jöttél edzésre kétszer-háromszor. Végtelen ideig tudott váltva dekázni, jobbal-ballal, amikor bemutatta a feladatot. Egyszeres válogatott volt, amikor véletlenül Buzánszky nem állhatott rendelkezésre. Tehát jobb bekk volt. Egytől-ötig osztályozott minket a vasárnapi meccs után. Sohasem kaptam 2-esnél jobbat, még akkor sem, amikor az én gólommal vertük a Fradit. Ma már megfejtem: nem játszottam ésszel, csak ösztönnel. A következő években tanultam meg, hogy leveszem a labdát és felnézek, ésszel játsszuk ezt a sportot (hangsúlyozom Nagy II. István a Csepel "jobb bunkója" volt az ötvenes években). Utáltam. Van ma ilyen utánpótlás edző?
