Kérdezem magamtól, miért játszom még nyerhetetlen játszmáimat? MAGAM KÉRDEZEM MAGAM. Bölcs barátom gondolata jut eszembe, amikor ő ötéves volt és amikor saját magával sakkozott: nem veszíthetek, mert tudom mit fogok lépni. Csak nekem jutott eszembe, hogy nem is nyerhet, hasonló okokból. De ő veszíteni nem akart és nyerésre játszott. (Világos nyit és ... lépésben nyer.) Most már végzős gimnazista,
s már nem játszik biztos nyerő játszmákat. Két okból. Egyrészt, mert tudja, hogy olyan játszma, ami kockázat nélküli, az valójában nem is játszma. Másrészt mert már neki sincsenek olyan játszmái, amelyek megnyerhetők, vagy csak remire hozhatók . Inkább nyelveket tanul, előbb angolt, majd németet és lép, már tizenhat évesen kifelé, elfele és nem gyalog, nem paraszt, hanem futó.......
