Petros intelmei gyermekeinek így Esthernek és fogadott gyermekének Thomasnak midőn emezek megházasodának
Az, hogy jól lássátok szümtükkel szeretett testvérim, hitében renegat Esther és hitében oly kétkedőn állhatatos Thomas, és jól halljátok füllütükkel Urunk rendelésére, atjátok, Petrosz páter (sic) intésit:
- Fogadjátok Urunk kegyelmét szívtükben és elmétükben miszerint ezen frigy mindkettő nembeli alanyának őse neve Petros, minek jelentése atjáitok ősi nyelvén, ajakán elhíresülve, nem más lészen mint szikla, amelyet olybá is aposztrofálhatnónk: kőszikla.
- Lészen ezen neveknek hystorikus jelentéseik valának. Mondá egykor Urunk: Petros, neved szikla, mondhatnónk stonehange, amelyre emelém egy házam, hogy birodalmam fundamentuma sziklaszilárd alapokra álljék és álljék amíg az idők végezete. Vagy még azon is túl. Úgy is lészen és jó őseink ekként cselekeszvén, az egy házat e sziklára building vala. Az Úr pedig látá, hogy ez így jó és tovább gondolkozá.
- A szikla, szilárd, biztos latifundium eme világmegváltó gondolatnak, de hogyan tovább?
- És tevén tészen ahogy illik: emezen meg amazon Petros nevezetű fiait is megházasítá és utódok nemzésére sarkallá, mint egykoron időknek előtte őseiket. Tevén pedig ezt könnyűvé az ő Petros fiai részére, nékik adá mint termékenyülő Gaia-t (másként: földanyát) asszonyul Andreast és Katharinát. Nevezett sziklakeménységű Petrosok pediglen nemzék vala Esthert és Thomast, mint elsőszülöttjüket. Majdan, nemzének vala másodszülötteket, kiket nevezének Valentinusnak és Bláziusnak, de most nem róluk szólamlik a fáma – majd szól, de majdan egykor, máskor.
- Múlnak nagy nyugalmukban a pergamenlágyságú esztendők, vagy mondhatnónk peregnek a homokszemek, mint sivatagi rókáról az esőszemek, mígnem nevezett Petrosok fia és lánya találkozának az Universumban (vagy univerzitásban) és nagy buzgalmukban fellelének egymásban (fabulánk is bizonyítá: nem egy másban) intő jeleket, mely jeleket az Úr nagy bölcsességében az ő lelkükben és az ő alkímiájukban hagyományoztatott.
- És ekkor ismét kezdett telni-múlni az idő Kronosz istenség kegyelméből és akaratából, mígnem Thomas így toppaná Esther színe elé: minden vízek es folyók egy ponton az ő folyásukat egyesíték, ahogy nekünk is cselekednünk szükségeltetik, avagy nem. Esther tudván tudja, hogy a geográfia mi fán terem és hogyanképpen lesz az értől az óceánig és mert ő is óceán akara lenni, ezért hát válaszul a következőket rebegé az ő patakjának (jelesül Thomasnak): Atyáink sziklák, anyáink termő ékes ág, mi pedig folyók…… na jó persze, hogy igen.
- Mindezt miután egyezőn megbeszélének nagy sok népeket összehívának és az ők sokasága előtt és szemüknek és fülüknek tanúsága előtt kimondák a holtomiglant és holtodiglant és ásó és kapa és jóban és rosszban és egészségben és betegségben és…..na, a többi majd később, majd ha hazament a nagy, jó sokadalom.
- És eképpen és ekkor a kősziklákból víz fakadozott, Petrosék szemét könny lepé be (persze asszonyaikét nem kevésbé) és szívükbe melegség költözött és elméjükbe egy gondolat: e sziklák jó termőtalajokká váltak a természet erróziója következtében és rajtuk új élet sarjad, még ha ők picit már porladozók valának is. Ilyeténképpen megbékélvén a kegyelemben halljátok végezetül az intelmüket mindeneknek (ceterum cenzeo): E frigyet pedig meggátolni nem kell félnetek jó lesz! Avagy közönségesen és bizonyossággal: ámen!
