Gondolataim Várkonyi Rita egy képére:
Keresem a végtelent
Lezárt pillákkal nézek magamba,
másodpercekre, évezredekre talán,
hol kétkedő lelkem választ talál,
örök kérdésemre, a létkalandra:
hol van helyem a mindenségben?
Amíg nyitott szemekkel kerestem,
elérhetetlen volt a végtelen,
hát bezártam magamba a világot,
másodpercekre, évezredekre talán,
és megtaláltam a másik végtelent,
a rövid örökséget,
melynek éppen origójában,
kaptam kölcsön a létet.