auditur

Tudom a naivitás az ostobaság egy formája (mértéke?). Mégis, néha magam ellenére is magam vagyok. Most magam vagyok...(értsd: naiv, bár elkeseredett egyúttal!) Hallgatom a Bolgárt (szinte mindig szívesen) de most nem annyira, hiszen ellent kell mondanom neki, bár tudom (remélem) ez őt nem zavarja. Beszélget valakivel és védi a jelenlegi politikai elitet, mert a telefonálót arról próbálja meggyőzni

Kicsit félve osztom meg gondolataimat, amelyek tán szentségtörők, de talán helyénvalók. Első alapvetésem: amióta tudjuk, hogy olimpikonjaink milyen jutalomban részesülnek szereplésük jutalmaként, úgy tűnik fel sokkal kevesebb a lájkolás. Talán ennek valami oka lehet.
Második alapvetésem: a sportolók a világ valamennyi sportolója, közreműködők egy világszintű üzlet megvalósításában. Ennek az üzletnek a tulajdonosa a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az üzlet volumene alsó hangon 5 milliárd dollár. Részt vesz mintegy 10-12 ezer sportoló, vagyis fejenként közel félmilló dollár tiszta bevételt hoznak, még az utolsó helyezettek is. Költség semmi, hiszen az ottlétet a nemzeti bizottságok, vagyis az adófizetők finanszírozzák.

Lehettem úgy tizenkét éves. Aznap kaptam meg a zsebpénzemet (mintegy 20 forint). Ebből vehettem 40 gombóc fagyit, vagy a trafikban tíz focista képet (nem dedikált, csak Albert, Bene, Fazekas, Szőke Pista, Kű, stb. - a stb-ben Varga Zoli és Puskás Öcsi bácsi valamiért nem lehetett, de elég nagy sztárok voltak előzők is - fekete-fehérben). Kanyarodtam is a trafik és a cukrászda felé, de a focipályát még megnéztem. Hát játszottak és hívtak a nagy fiúk. Persze elment az idő és aznap bent voltam a csapatban, játszhattam velük. A meccs végén kaptam egy ajánlatot a hangadótól (legyen a neve Ács Feri, inkább csak azért, hogy úgy láthassam ilyen időtávból visszafelé, hogy a "királytól", meg már ki is esett emlékezetemből valódi neve).: adj egy húszast, hiszen mezeket kell vennünk, mert jövő hónapban a kerületi bajnokságban indulunk és te is benne vagy a csapatban. Tán egy percig is gondolkoztam és adtam. "Ács Feri" ismert nagypályás volt a környéken. Kb. egy hónap múlva láttam újra, de még akkor is arra gondoltam majd szól, hív a nagyfiúk közé. Várom ma is a mezt, esetleg vissza a pénzemet, de leginkább azt: hív a nagypályára. Ez persze nem tanmese, csak egy emlék, arról, mi a helyzet akkor, amikor egy kispályás a nagypályások között szeretne játszani kivált, ha az ő mezükben.

Aranyos!! és logikus :)))))))))
"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? 
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul

Hittan, etika: A hetvenes évek közepén-végén jártam középiskolába. Bevezették az akkori alaptanterve az etikát (talán úgy nevezték világnézetünk alapjai). Szerintem az erre kijelölt tanár sem igen tudta, hogy mit kell ez ügyben tanítani, de nyitott volt mindenre, amit mi hoztunk fel az órán - heti egy óra - és emlékeim szerint ezekben a negyvenöt percekben tudtunk meg sok mindent magunkról, problémáinkról. Ezek az órák a legőszintébb időszakok voltak a gimnáziumi éveink alatt, mert beszélhettünk mindenről, ami minket akkor foglalkoztatott. Este sok évfolyamtársam elment a templomba hittanórára, mert a helyi pap bejött az iskolába és ott hívott minket ezekre a foglalkozásokra. Én is nagyon szerettem volna menni - a legjobb csajok is jártak ide - és kértem apámat: engedjen engem is. Ő leült velem és beszélt a Bibliáról, beszélt a biblia történetéről és azt mondta, ezekre a kérdéseidre a legjobb válaszokat akkor kapod meg, ha figyelsz a történelem órákon és sokat olvasol. Ezután majd egyszer csak el tudod dönteni saját magad, akarsz-e menni hittanra is. Még nem tudtam eldönteni. De ez az én nem döntésem.