HTML

auditur

Ma visszagondoltam magamra, amikor még nem gondoltam arra, mit gondolok magamról akkor, amikor visszagondolok magamról nem gondolkodó magamra.

Friss topikok

  • szantoistvan: Ez egy őszinte vers. Jó mert egyszerűsít. Ráébreszt minket eredendő bűnösségünkre, amelyet fügefal... (2015.08.16. 14:20) Vasárnap?

Mi naívak, vagy mások?

2012.09.11. 15:45 Ppetrus

Tudom a naivitás az ostobaság egy formája (mértéke?). Mégis, néha magam ellenére is magam vagyok. Most magam vagyok...(értsd: naiv, bár elkeseredett egyúttal!) Hallgatom a Bolgárt (szinte mindig szívesen) de most nem annyira, hiszen ellent kell mondanom neki, bár tudom (remélem) ez őt nem zavarja. Beszélget valakivel és védi a jelenlegi politikai elitet, mert a telefonálót arról próbálja meggyőzni

 és sajnos sikerrel, hogy nem lehet ezeket lecserélni (mármint az úgymond: politikai elitet, bár mi bennük az elit?), mert sem idő, sem mód nincs újaknak jönni, hiszen mi a biztosíték arra, hogy azok mások lesznek, de méginkább: hogyan győzik meg választóikat? Abszolút opportunista felvetés, hiszen azt sugallja: minden változatlan, de ehhez kell alkalmazkodni, ki hogy tud. 
Ehhez képest mi a helyzet, ha mi (bárki) valamire (a szabad versenyes kapitalizmusban, amiért oly sokat küzdöttünk, de ha nem is, ami iránt annyi illúziónk volt) próbálunk vállalkozni és hitelt kérünk bankunktól?
- Üzleti tervet kell letenni.
- Be kell bizonyítani, hogy a múltunk makulátlan.
- Be kell bizonyítani, hogy képesek vagyunk a projektet teljesíteni, sőt nyereségesen (erre megvan minden anyagi és humán erőforrásunk).
- Biztosítékot kell adnunk arra az esetre, ha mégse (leginkább a kért összeg többszörösére).
- Vevőnk részéről is biztosítani kell a hitelezőt, hogy ki fog fizetni.
- Lényegében teljes vagyonunkat - gyakorlatilag teljes előző életünk eredményét -fel kell tenni a kért megvalósítandó projektre. Mindez azt jelenti kockára tesszük teljes jövőnket és még azon is túl.
Persze hittel cselekszünk és mindezt meg is tesszük.
Mindezzel szemben, ha országunk vezetőit választjuk, akkor mit kapunk:
- Az üzleti terv - választási program - egy nagy nulla, hiszen alátámasztva nincs semmivel. Ennek neve: választási ígéret, aminek lényege szintén egy nagy semmi, hiszen nem számon kérhető. Vagyis nincs üzleti terv. (Max: óriásplakát és direktmail.)
- A vállalkozó makulátlan múltját nem tudjuk ellenőrizni, mert az erre hivatott sajtó egyik félről azt bizonyítja, hogy ördög, másikról azt, hogy angyal, de kinek higgyünk a bértolnokok közül? Mégis - PERSZE NEKÜNK, AKIK CSAK EGY ÁLLÁSRA, VAGY JÓ ÖTLET MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT KÉRÜNK SEGÍTSÉGET - minden pályázatunk mellé olyan önéletrajzot kell mellékelnünk, amelynek valóságtartalmáért (adott esetben) jogi felelősséggel is tartozunk (ELITÜNKNÉL lásd exelnökünk doktorját)!
- A projekt teljesítésére semmilyen bizonyítékunk nincs, hiszen fenti két pont nem működik és kezességet ezen felelőtlen (számon kérhetetlen) vállalkozókért senki nem vállal. Merőben egyszerű, de létező projekt: A finanszírozó (EU) közterek felújítására ad töméntelen pénzt, hogy ne teremtsen magának működő tőkeberuházás esetén konkurenciát. Fellépett-e bármelyik kormányunk annak érdekében, hogy ezt a pénzt értékteremtő beruházásra kapjuk?
- A program megvalósításának biztosítéka: miért istentől elrugaszkodott, hogy teljes vagyonával feleljen ígéreteiért a politikus? Bízzuk ennek megítélését a választókra (visszahívhatóság, megfelelő jogi procedúra után). Ha a választóknak regisztrálniuk kell magukat a választás előtt, a választandóknak miért nem lehet regisztráltatni programjukat a megválasztásuk érdekében, amely dokumentum nem kerül 88 éves titkosításra, de megnézhető bárki által és adott esetben eljárásjogilag is szembesíthető, mondjuk egy parlamenti (önkormányzati) bizottság előtt, amely bizottság felállítása nem ígényel kétharmadot.
Ha, a megválasztandó képviselők is hittel cselekszenek, miért ne tehetnék meg ugyanazt, mint bárki annak érdekében, hogy a nekik hitelt adókat meggyőzzék igazukról, meggyőzzék arról, hogy meg tudják valósítani többletértéket előállító tevékenységüket.
Tudom: boldogok a szellemi szegények, mert övék az egeknek királysága. Egyszerűbben: hülye vagyok. (De mennyire!)

Szólj hozzá!

Kicsit félve az olimpiáról

2012.09.11. 15:44 Ppetrus

Kicsit félve osztom meg gondolataimat, amelyek tán szentségtörők, de talán helyénvalók. Első alapvetésem: amióta tudjuk, hogy olimpikonjaink milyen jutalomban részesülnek szereplésük jutalmaként, úgy tűnik fel sokkal kevesebb a lájkolás. Talán ennek valami oka lehet.
Második alapvetésem: a sportolók a világ valamennyi sportolója, közreműködők egy világszintű üzlet megvalósításában. Ennek az üzletnek a tulajdonosa a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Az üzlet volumene alsó hangon 5 milliárd dollár. Részt vesz mintegy 10-12 ezer sportoló, vagyis fejenként közel félmilló dollár tiszta bevételt hoznak, még az utolsó helyezettek is. Költség semmi, hiszen az ottlétet a nemzeti bizottságok, vagyis az adófizetők finanszírozzák.

Harmadik alapvetésem: Minden sportoló kivétel nélkül, rendelkezik munkaszerződéssel, vagyis az egyesület megfizeti a munkáját a felkészülés során. E szerződésekben pedig nem szerepel az a kitétel, hogy olimpiai érem (helyezés) esetén kap-e és mennyi többletjuttatást, vagyis prémiumot. Persze ezt akár lehetne is előre rögzíteni, de semmiképp sem utólag, annak elismeréseként, hogy hoztak-e elismerést, vagy sem. Gondoljunk bele milyen munkaszerződés az, amely ezt a tételt nem rögzíti előre, nem mondja ki mennyi a jutalma a gyorsabb, vagy minőségibb munkának. E nélkül kiszolgáltatottjai lennénk a munkaadónak, akinek utólag kénye kedve dönti el mennyi a bér, jutalom, bérkiegészítés.
Természetesen mondhatja azt a munkaadó, hogy az utólagos prémium a nyereség függvénye. De hol van ez a nyereség? A NOB-nál. Vagyis ott a bevétel, ott a nyereség. Akkor miért nem a NOB fizeti a munkásait, akik megszerzik, biztosítják a bevételt? Miért a nézők (adófizetők), akik már megváltották a bevételt azzal, hogy fizetik a sportolók felkészítését (miért is?), kifizetik a televízió szolgáltatást, stb?
Továbbá végül is mindent fizetnek és rendelnek aranyérmeket, amelynek haszna - persze itt az anyagi haszonra gondolok kizárólag - egy nagy nemzetközi szervezetnél csapódik le. Ne dugjuk fejünket a homokba. Ez ismét egy olyan üzlet, amely esetén a hasznot elkönyvelőnek, gyakorlatilag semmi költsége.
Köszönetet pedig a finanszírozó eddig nem kapott, csak a közvetítő: a kormány. Eddig egy szóval sem hallottam, köszönet az adózóknak (is). Aki persze fizet mindenért és jót könnyezik a Himnusz alatt. Ne kérdezd, hogy kiért szól a harang.

Szólj hozzá!

Eladtam 20 forintért

2012.09.11. 15:43 Ppetrus

Lehettem úgy tizenkét éves. Aznap kaptam meg a zsebpénzemet (mintegy 20 forint). Ebből vehettem 40 gombóc fagyit, vagy a trafikban tíz focista képet (nem dedikált, csak Albert, Bene, Fazekas, Szőke Pista, Kű, stb. - a stb-ben Varga Zoli és Puskás Öcsi bácsi valamiért nem lehetett, de elég nagy sztárok voltak előzők is - fekete-fehérben). Kanyarodtam is a trafik és a cukrászda felé, de a focipályát még megnéztem. Hát játszottak és hívtak a nagy fiúk. Persze elment az idő és aznap bent voltam a csapatban, játszhattam velük. A meccs végén kaptam egy ajánlatot a hangadótól (legyen a neve Ács Feri, inkább csak azért, hogy úgy láthassam ilyen időtávból visszafelé, hogy a "királytól", meg már ki is esett emlékezetemből valódi neve).: adj egy húszast, hiszen mezeket kell vennünk, mert jövő hónapban a kerületi bajnokságban indulunk és te is benne vagy a csapatban. Tán egy percig is gondolkoztam és adtam. "Ács Feri" ismert nagypályás volt a környéken. Kb. egy hónap múlva láttam újra, de még akkor is arra gondoltam majd szól, hív a nagyfiúk közé. Várom ma is a mezt, esetleg vissza a pénzemet, de leginkább azt: hív a nagypályára. Ez persze nem tanmese, csak egy emlék, arról, mi a helyzet akkor, amikor egy kispályás a nagypályások között szeretne játszani kivált, ha az ő mezükben.

Kérek egy lájkot, ha érthető az allegória.

Szólj hozzá!

Sandra avagy a pokol

2012.09.11. 15:43 Ppetrus

Aranyos!! és logikus :)))))))))
"Záróvizsgán tették föl ezt a kérdést kémia szakon Maynooth egyetemen (Kildare grófság, Irország).
Az egyik diák válasza olyan mélyenszántó volt, hogy a professzor közzétette az interneten kollégái számára, de mi is szórakozhatunk rajta.
Extra kérdés: Vajon a pokol exotherm (leadja a hőt), vagy endotherm-e (fölveszi a hőt)? 
A legtöbben a Boyle-törvény vették alapul

, azaz hogy a gáz táguláskor lehűl, nyomás alatt viszont növekszik
Az egyik diák azonban a következő gondolatmenetet írta le:
Először is meg kell állapítani, hogy a pokol tömege változik-e az idő folyamán. Ehhez a pokolba vándorló, valamint a poklot elhagyó lelkek számának ismerete kell.
Úgy vélem, bizonyosra vehető, hogy aki a pokolba kerül, onnan már soha ki nem jut
Ahhoz, hogy megállapítsuk, hányan jutnak a pokolba, ahhoz a különböző vallásokat kell alapul venni. A legtöbb mai vallás szerint mindenki a pokolba jut, aki nem az adott vallás követője. Minthogy több ilyen vallás létezik, abból indulhatunk ki, hogy mindenki a pokolra jut.
A világ népességének növekedése arra enged következtetni, hogy a pokolra jutók száma exponenciálisan növekszik.tiell wachsen wird.
Ezek után a pokol térfogatát kell megvizsgálnunk. A Boyle-törvény értelmében a pokol térfogata a pokolra jutó lelkek számával arányosan kell növekedjen, hogy a hőmérséklet és a nyomás állandó maradjon. Ekkor két lehetőség van:
1. Ha a pokol lassabban tágul, mint amilyen iramban érkeznek a lelkek, akkor a hőmérséklet és a nyomás addig emelkedik, míg a pokol szét nem robban.
2. Ha a pokol gyorsabban tágul, mint amilyen ütemben a lelkek érkeznek, akkor a hőmérséklet és a nyomás csökken, míg a pokol be nem fagy..
Melyik a helyes megoldás?
Figyelembe véve évfolyamtársam, Sandra jövendölését, miszerint 'hamarabb befagy a pokol, mintsem hogy lefeküdjek veled', valamint azt a tényt, hogy tegnap mégiscsak lefeküdtünk, csak a második eshetőség jöhet számításba. Ennélfogva meggyőződésem, hogy a pokol endotherm és ráadásul már be is fagyott.
Következik még, hogy ha a pokol befagyott, akkor több lelket nem fogadhat be, hiszen nincs már tüze.
Ebből az is következik, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, ami egyrészt Isten létezését bizonyítja, másrészt arra is magyarázatot ad, miért kiáltotta tegnap este Sandra annyiszor 'Istenem!'
Csak ez a diák kapott kitűnőt.."

Péter Pázmándi: Gondoljuk kicsit még tovább. Fogadjuk el, hogy a pokol már befagyott és nem fogad több lelket. A fenti következtetés ebből, hogy már csak a mennyekbe juthatunk, de ezzel egyszersmind azt is bizonyítottnak fogadja el, hogy isten létezik. Van itt egy kis gond a bizonyítás folyamatával. Minden vallás axiómája, hogy pokol és menny egyszerre párhuzamosan létezik (mondjuk így: tézis, antitézis) és a purgatóriumban dönti el isten: hova kerülünk.

Fent vázolt esetben isten már nincs döntési helyzetben, hiszen pokol bezárt, vagyis egyenesen csak a mennybe kerülünk - mert, hogy valahova kerülünk az biztos, hiszen itt nem maradunk - akkor ezek után mi szükség a vallásokra és végső soron mi szükség istenre?

Következtetés: amikor a pokol befagyott, isten is megszűnt létezni a mennyel együtt, horribile dictu, maradunk ahol vagyunk, mivel ez a hely egyben a pokol és a menny, amelyek mint láttuk fent nem léteznek, következésképp mi sem létezünk, vagyis az ír diák csak képzelte, hogy Sandra lefeküdt vele.

Kicsit tovább: ha/és amennyiben elfogadjuk a fenti alapvetést, hogy Sandra akkor fekszik le a diákkal, amikor a pokol befagy és ezt, mint láttuk nem tehette meg, mindebből az következik, hogy a pokol még nem fagyott be, tehát létezik. Végkövetkeztetés: további udvarlásra van szükség Sandrához.

Szólj hozzá!

Az én döntésem

2012.09.11. 15:43 Ppetrus

Hittan, etika: A hetvenes évek közepén-végén jártam középiskolába. Bevezették az akkori alaptanterve az etikát (talán úgy nevezték világnézetünk alapjai). Szerintem az erre kijelölt tanár sem igen tudta, hogy mit kell ez ügyben tanítani, de nyitott volt mindenre, amit mi hoztunk fel az órán - heti egy óra - és emlékeim szerint ezekben a negyvenöt percekben tudtunk meg sok mindent magunkról, problémáinkról. Ezek az órák a legőszintébb időszakok voltak a gimnáziumi éveink alatt, mert beszélhettünk mindenről, ami minket akkor foglalkoztatott. Este sok évfolyamtársam elment a templomba hittanórára, mert a helyi pap bejött az iskolába és ott hívott minket ezekre a foglalkozásokra. Én is nagyon szerettem volna menni - a legjobb csajok is jártak ide - és kértem apámat: engedjen engem is. Ő leült velem és beszélt a Bibliáról, beszélt a biblia történetéről és azt mondta, ezekre a kérdéseidre a legjobb válaszokat akkor kapod meg, ha figyelsz a történelem órákon és sokat olvasol. Ezután majd egyszer csak el tudod dönteni saját magad, akarsz-e menni hittanra is. Még nem tudtam eldönteni. De ez az én nem döntésem.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása