Ős
Megszülettem,
egy nőstény hátára
feltekeredtem, rajta felcseperedtem,
kezdetben csecstejet vedeltem,
magokat, maradék zsigereket,
ettem.
S mindig csak mentem,
üvöltve menekültem,
amerre a fényt, a prédát,
rohanó csordám kereste.
Ha nem találtunk állatot,
a vezért faltuk fel,
vagy néhány öreget,
akik megéltek már
két tucat meleget,
vagy már nem hoztak
bogyót, gyümölcsöt, eleget.
Ma szerencsénk volt,
mammutot ejtettünk,
nem kell egymást ennünk,
s lesz erőnk üzekedni,
nem kell, sok fényességig
új erdőket keresni.
Már én őrzöm a tüzet,
először falom a húst,
először dugom a szüzet,
de félek elfogy a sült,
s közeleg a sötét és hűs.
Lesz-e időm a barlang
falára festeni
a know-how-t,
az üzenetet?
