auditur

Pázmándi Péter:

A tizedes meg a többiek (folytatás, első rész)

Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a csapatot, akik kitörő örömmel fogadják. Közli velük, hogy már most rossz irányba indultak, Tizedes úr ezért jött utánuk. A frontvonal másik oldalára nem a fronton át vezet az út. Még jó, hogy megjött az eszetek, mutat magára. Nélküle a küldetés mielőtt megkezdődne, befejeződne. Arra megyünk, mutat ellenkező irányba.

• Első: átöltözni, második: járművet cserélni. Irány a kastély arra, harminc kilométerre, amelyet Albert mutatott a nyilasoknak! Közben felvesszük Albertet is.
• Van terved?
• Még nincs, de tizedes úr gondolkozik. Mindenesetre nincs kedvem a golyózáporban ruszki járművel, ruszki fegyverekkel agyonlövetni magam mielőtt megnyerjük nekik a háborút.

Vitatkoznak, hogy nem ezért engedték őket szabadon, nem ezt ígérték, Eduárd hivatkozik a becsületre meg, hogy nekünk, magyaroknak is ott kell lennünk, amikor elkezdődik valami új. Grísa pedig a parancsra hivatkozik…

• Uraim - mondja a tizedes - nyugi. Megnyerjük nekik a háborút, de a magunk módján és semmiképp úgy, hogy hősi halottak leszünk. Inkább olyan hősök, akik majd át tudják venni méltó jutalmukat. Élve. És azt ilyen módon és tárgyilagosan nézve, még élvezhetik is. Irány a kastély!

Albertet a ruszki kantinban találják, mint aki méri a katonáknak a vodkás teát. Mennünk kell, mondják neki, de Albert még visszamegy a raktárba és kihoz egy láda vodkát. Érdeklődésükre elmondja, hogy ezt megmentette a rezervába és még jól jöhet.

• No de mit mértél nekik? Egy kis hagymát a teába, ezek úgy is gyorsan továbbmennek. Még nem volt reklamáció.
• Na de Albert!
• Mindent megteszünk.

Ugrás a járműbe, tovább… Fenyegető, félig borotvált és szomjas ruszkik között.

Hátország. Ismét az autószerelő segéd faluja. Az autószerelő mesternél. Valami vicces párbeszéd után jármű csere és felveszik a segéd srácot is. Továbbá szereznek német egyenruhát. Más nincs. Irány a Hertelendy Kastély, biztos üres és ott tizedes úr nyugodtan gondolkozhat.

A kastély, amely a folyton változó frontvonalban van persze nem üres. Óvatosan derítik fel. Bent civil ruhában a teljes német egység az eszékes SS Obersturmbannführerrel az élen. Éppen lakmározik miközben hajbókol neki Gutnacht SS altiszt. Tizedesék felmérik a helyzetet:

• Edukám te jössz, hisz beszéled a sógorok nyelvét. Kíséreted Fekete és Gáspár, nekik kuss. Többiek hátul, mi vagyunk a német kommandó. Grisa elvtárs megint fogoly.  Albert, mint aki ismeri a kastélyt kollaboráns civilként, velünk – így a Tizedes.

Eduárd behatol. Az SS főnök – civil ruhában - evés közben fogadja, de mikor meglátja, hogy németek jönnek, Heil Hitlerrel köszönti Eduárdot és leleplezi magát. Eduárd leteremti, hogy nem harcolnak a végsőkig és bejelenti, hogy a kastélyt lefoglalja, mivel egy különleges egység parancsnoka, aminek eminens feladata, hogy a pincében elrejtett csodafegyvert aktiválja a végső esetben. Ez most a végső helyzet. Még azt is kifejti, hogy a háború kimenetele rajta és egységén múlik, mivel az oroszok már itt vannak, sőt bekerítették őket. SS Oberst kiadja a parancsot, átöltözni és átadja a parancsnokságot Edunak.  Eduárd behívja egységét és átveszik a kastélyt, leküldi a csodafegyverhez embereit, míg a németeknek kijelöli a konyhát átmeneti tartózkodási helyül, figyelmeztetve az SS Oberstet statusukra, de róluk majd később határoznak, mint árulók felett.

Ekkor az SS Oberst négyszemközti kihallgatást kér, ahol közli Eduárddal, hogy ők azért vannak még itt, a frontvonalban, mert nekik is különös megbízatásuk van.  Németországba kell szállítaniuk a szintén a pincében elhelyezett Ukrajnából megmentett aranykészletet. Itt kell bevárniuk a német különleges egységet, hogy átadhassák nekik. Azért is vannak itt, mert innen csak egy kilométerre van egy leszálló pálya és minden pillanatban megérkezhet az egység. Edu hamar kapcsol. Közli vele, hogy ők a különleges egység, akiknek át kell adniuk a készletet, hiszen ez a másodlagos ok, amiért ideparancsolták őket.  Az Ön küldetése ezzel véget ért. Tegyék, amit parancsol, mert ezen múlik a háború végkifejlete. SS Oberst hálás, hogy vége veszélyes küldetésének és most mi az újabb parancs? Edu jelzi, hogy később eligazítást kér, addig is:

• Minden német a konyhába!

Ott persze Albert egyedül van és kissé bizonytalan mit tegyen velük, de – jobb híján - gyorsan kiadja a parancsot, hogy főzzenek teát és szerezzenek lekvárt a süteményhez. SS Oberst beküldi a spejzba Gutnacht-ot  kompótért, ahol Grisa már elrejtőzött. A német altiszt észreveszi és fejvesztve rohan vissza.  Suttogva-rémülten jelenti az Oberstnek, hogy

• Az oroszok már a spájzban vannak!
• Was?
• Az oroszok más a spájzban vannak!
• Alarm - kiáltja Oberst - és az összes német lelép, mint a villám.

Hőseink összejönnek a hallban, ahol Fekete kérdezi Tizedes urat:

• Mit tetszett csinálni?
• Én? Semmit.

Ekkor Albert válaszol:

• Esetleg annyi történt, hogy a németet elküldtem a kamrába, ahonnan rohanva jött vissza, hogy az oroszok már a spájzban vannak. Ezt, már a tisztelt ellenség úrral (rámutat a közben belépő Grisára) előre megbeszéltük. Tanulva Tizedes úr korábbi eljárásából.
• Albi, te igen tanulékony vagy (veregeti meg Tizedes Albi vállát).

Albi csak mosolyog. Ezután Eduárd részletesen tájékoztatja őket a pincében elrejtett aranykészletről.

• Na de most rendezzük be a főhadiszállást, és készítsük el a haditervet. Tizedes úr gondolkozik - gyújt rá egy, Albi által felszolgált nemes szivarra a rezervából Tizedes - Uraim ezt a kis ajándékot Hitlertől, ezennel lefoglalom. Mivel az a mi kis alaptőkénk a háború utánra. Feladatunk a következő: ad 1, tőkénket biztonságba helyezni, ad 2, túlélni a háborút! Most már tudjátok Tizedes Úr miért nem hagyott el titeket.
• Albi szólal: Tizedes Úr, esetleg volna egy propozícióm az első feladatra, sajnos a másodikra nincs.
• Tizedes így: Mi az a propozíció Albi? Ne beszélj latinul!
• Ez speciel angol és azt jelenti javaslat, egy szerény javaslat, ha megengedik az urak.
• Ki vele Albi!
• Minden grófi kastélyban van egy titkos járat és előző gazdám a báró lovagias, ámbár titkos pásztoróráit e kastély tulajdonosánál, Hertelendy gróf úrnál rendezte, akinek volt szerencsém számos esetben segédkezni, leginkább alibit biztosítani. Egyes esetekben vica-verza, vagyis e kastély tulajdonosa tett látogatás, hasonló célzattal a mi birtokunkon. Ámbár ezekről talán nem is szabadna beszélnem. Kérem tartsák ezt titokban, ha találkoznának aposztrofált bárónékkal.
• Albikám a lényegre.
• Alibi annyit tesz, hogy a bárónő azt gondolja, férje vadászaton van barátjánál, holott… Na, de ez lényegtelen, a jelenlévő urakat ez bizonyára felettébb kevéssé érdekli.  Van itt egy titkos alagút, amelynek ajtaja a pincéből nyílik és mintegy 300 méter hosszan vezet a föld alatt, be a szomszédos domb alá. Talán ott elhelyezhetjük Hitler úr ajándékát ideiglenesen, mindaddig míg Tizedes Úr megnyeri a háborút, tisztelt Ellenség Úr (Grisára pillant) segítségével. Sajnos a másik feladatra, mármint, hogy ezt hogyan élhetjük túl, egyenlőre nincs ötletem.
• Albi, Albikám, most már a többiek is tudják, hogy te miért vagy itt. Mindig is fontos volt a stratégiák kidolgozásánál a helyismeret. Uraim a csomagokat azonnal elhelyezni az Albert Úr által megjelölt helyen. Los, bistro, davaj.

(Elhelyezik az aranyat a föld alatt, majd némi kis gránát segítségével  berobbantják a bejáratot, amelyet ezután gondosan be is falaznak. Tizedes Úr egy kis hevenyészett térképet készít és  elhelyez a nyakában lógó gránátfüzér egyik üres darabjában.)

• Albi! Terítsd meg az asztalt! Megéheztünk!
• Uraim jelezni szeretném, hogy az élelmiszer tartalék jelentősen lecsökkent ebben a kastélyban is, miután Hertelendy gróf úr szintén eltávozott családjával, és fájdalommal kell jelentenem, mindezt a teljes élelmiszer készlettel egyetemben tette.
• Akkor mi van?
• Közlöm az urakkal, pezsgő van!

Hőseink pezsgős poharak mellett (mi mást tehetnének) tartanak haditanácsot.

• Gáspár: Tizedes Úr, ön azt mondta két feladatunk van. Az egyiket megoldottuk szerintem, de a másikat, hogyan maradjunk életben, még nem tudjuk. Egyébként közlöm az urakkal éhes vagyok. Baromira éhes.
• Tizedes: Tizedes úr méltányos csapatával. Mindenki mehet haza, vagy ahová jónak látja. Számunkra befejeződött a háború némi kis nyereséggel és amikor elcsendesültek a frontok, mondjuk a ruszkik Berlinbe értek és rendezték dolgaikat jelenlegi szövetségeseinkkel, valamint a hazánkban most törvényes hatalom is elpucolt, és ismét értéke lesz, valódi értéke a mi kis rezervánknak, akkor találkozunk. Pár év és gazdagok leszünk. Addig mindenki gondoskodik magáról. Pár év csak. Most pedig szétválunk. Aki bújt, aki nem. Nem vagyok a pesztonkátok. Igyekezzetek megélni, hogy jelenlegi holt tőkénk feléledjen, ismét működjön. A megfelelő időben mindenkit megtalálok, jelszó: az oroszok már a spájzban vannak!

Grisának Edu fordít nagyjából, aki a fogságban megtanult kicsit oroszul.

• Grisa feláll és egy hosszabb orosz szpícset tart arról, hogy ő nem erre kapott megbízást és ha nem teljesítik a feladatot – t.i: nem robbantják fel a fegyverraktárat – akkor jelenti az arnykészlet helyét.
• Mit mondott? kérdezik a többiek.
• Tizedes: azt mondja, hogy ő folytatja a háborút – a végén Grisára néz jelentőségteljesen. Elgondolkozik, de Edu is érti a szpícset és ő mondja:
• A becsület nem engedi, hogy most lelépjünk, számítanak ránk, sok emberéletet menthetünk meg. Én a magam részéről Grisával értek egyet. Szavunkat adtuk és egy magyar tiszt nem szegi meg adott szavát.
• Mit mondott Grisa, kérdik a többiek?
• Tizedes: ha nem robbantunk, akkor nincs arany, legalábbis nekünk. Te Grisa az a jó moszkvai anyukád! Megőrültél? - a többieknek - Vagy robbantunk, vagy nincs arany.
• De mit mondott Grisa?

Tizedes végre lefordítja, szó szerint, vagyis, ha nem teljesítik a küldetést, akkor parancsnokainak elárulja az arany lelőhelyét, rejtekhelyét. Többen az javasolják: esetleg lőjék le Grisát és nincs többé probléma. Ekkor jön Szijjártó, aki emlékeztet arra, hogy ő, mármint Grísa,  a dokumentjük és itt a front mögött még inkább a dokument. Nem beszélve arról, hogy a valószínű új világban még inkább biztosíték…

• Szavazzunk, mondja Szijjártó, ez most már később is így lesz, nem egyszerűen parancsok és kész.
• Tizedes: na ja, nem parancs, hanem zsarolás, kényszerítés és kész. Na, mindegy a jövőben is ez lesz a legfontosabb tőkéje - rámutat jobb kezére - ez itt a szent jobb holnap is és azután is. Bár jobb lenne ehhez egy kis kézzel foghatóbb aranyfedezet is. Ha nem vágják le. Tehát szavazzunk!

Most is sorban mondják, persze különböző hangsúllyal: igen, igen….igen?

• Végül Tizedes: én…nem mondhatok mást…..hogy……muszáj. Nem veszthetem el a tőkémet, ti pedig az eszeteket. Még valaki elárul engem, vagyis az aranyat. Albi! Ruhatár!

Átöltöznek ruszki szerkóba, amikor Albert bejön és malíciózusan jelenti:

• A kapuban a jelenlegi legális rendszer képviselői zörgetnek. Beengedheti őket?
• Vagyis kicsodák? Oroszok? Németek? Nyilasok? Ki tudhatja ezt manapság itt és most?
• Albi: valami testvérnek szólították egymást és magyarul beszéltek.
• Tizedes: Átöltözni, nyilasok! Albi, esetleg tanulhatnál már valamit, hogy éppen ki az ellenség!
• Albi: Tizedes Úr, a mai világban? Embernek ember a farkasa, mint a Mici baronessz jegyezte meg volt, amikor elvesztette, na mindegy mit is, mondta volt: ne bízz meg senki ember fiában, ha férfi. Ezek bizonnyal férfiaknak tűnnek. Bár….Nyitok!

Albi beengedi a nyilasokat, és jelzi hogy a kastély már foglalt. Hol a parancsnok, kérdi egy testvér százados? Parancsoljanak és végig vezeti őket a kastély számos szobáján, míg egy sokadik  előtt posztol Fekete német egyenruhában. Heil Hitler köszönti a nyilas, Fekete visszaköszön karlendítéssel és beengedi. Belül Tizedes és Eduárd  konzultációjának tárgya a csodafegyver bevetése, amit félbeszakít a belépő bejelentkezése.

• Her Oberst, beszél magyarul? Jelentkezem, ide rendeltek minket, hogy foglaljak el egy kastélyt a visszavonuló német-magyar egységek számára.
• Was saght er? – kérdi Edu Tizedestől. Valami dezertőrök a frontról, válaszolja Tizedes, németűl.

Ekkor lép közbe Szijjártó, aki magyar egyenruhában áll a sarokban és fordul a nyilashoz.

• Mit akar maga itt? Itt, ahol megfordul a háború kimenete? Német bajtársaink éppen a csodafegyver bevetésének lehetőségét tanulmányozzák.
• Nekem az a parancsom, hogy…-mondja a nyilas, de Szijjártó közbevág:
• Nem érti ember, hogy itt miről van szó (eközben Tizedes és Eduárd tovább konzultál németül a térkép fölött), lenni vagy nem lenni most ez a kérdés! Perceken belül bevetésre kerül a csodafegyver éppen itt a frontvonal mögött. Ezek itt hősök, igazi náci hősök, akik a maguk életét sem féltve hajtják végre a Führer közvetlen parancsát. Ha maguk itt maradnak, akkor önök is hősökké válnak, halott hősökké és az utókor emlékezik meg magukról. Isten önökkel uraim pár perc és

 …ekkor robbanás az udvaron. A nyilasok futásra veszik a dolgot, mind elmenekül. Futásuk közben további robbantások, amelyet Grísa és a csapat többi része hajt végre. Albi elégedetten zárja a kaput miután a testvérek elrohantak.

• De mentek ám! - jegyzi meg Gáspár végül, miután néhány lövést megereszt a levegőbe.

folyt.köv.